Így ülök ott lent, monoton csempe-magányban, várva a két megállóm, földalattival. Körülöttem piros kijelzők számolnak vissza; a világból tikktakkolják ki azt, aki néma táncukon mereng. Oldalra nézek; egy plakát gúnyolódva kérdi, „hol szorít a cipő?” – alatta a játékszabály, de elolvasni már nincs időm. Ahol tévedek, ott időzített bomba vár. Megtalálod-e a kulcsot hozzánk, mielőtt ránk kacag a visszafordíthatatlan?
K. KRISZTINA ÍRÁSAI