Alszom. Hosszú, mély álomba csókolt a hajnal. Nem vagy idegen. Álmomban emlékek kergetőznek két világ határán. Minden zavaros, összemosódik – egymásba zárva küszködünk levegőért. Ami a tiéd, az az enyém is. Ismerős fények nyújtóznak sötéten fölénk.
K. KRISZTINA ÍRÁSAI