A konyhában ült és gitározott. Ablaka előtt elsietve figyeltem fel a gyöngyöző, szelíd hangokra. Egy másodperc volt, nem több: láttam a férfi kócos-hosszú haját és a sötétkék inget, amely combjáig érve fedte csupasz lábát. Magamra ismertem benne – meg rád és másokra. Ujjpercekbe oltott harmóniák vigasztalnak.
K. KRISZTINA ÍRÁSAI