Két borfoltos parafadugó – ennyi maradt utánad. A fiókot kihúzva folyton a kezem ügyébe kerülsz. Már annyiszor ki akartam dobni őket, de félek, hogy abban a pillanatban mindent elfelejtenék. Te is azért felejtettél el, mert nem adtam neked semmit? Mondd csak, hová gyűjtögettél? A múltkor hosszan néztelek téged és nagyon öreg voltál. Gyakran haragszom rád és nem értelek. De nem bonyolultságod miatt, hanem mert cserben hagytál.
K. KRISZTINA ÍRÁSAI