Csak tojást, meg egy liter tejet. Elszalad mellettem öt kiló kenyérrel – én is veszek hármat. Tíz darab tojás helyett legyen egy tálcával! (Ha jól számolom, az a bácsi kilencven tojást visz haza!) Nem látom az arcokat a WC papír hegyektől. Nekem csak egy csomaggal van a kosárban, erőm teljében verekszem meg még kettőért. Joghurtból? Rögtön hat! Cukorból? Harminchat! Kezdeti nyugalmamat felzaklatván, sarokba szorított egérként pillantok minden irányba – mit vihetnék haza, ami nélkül eddig nem tudtam, hogy nem tudok élni. „Készülnek a járványra” – suttogja az eladó a raktáros fülébe és szorongó mellkassal rakom kosaramba a négyezer forintos biocsirkét. Csak egy pillanatra remeg meg a szempillám a terminálon megjelenő összeg láttán: most még fáj talán, de később én élek túl…
Három száraz kenyér penészedik a kenyértartóban. Legközelebb csak tojást, meg egy liter tejet.