Megbeszélted magaddal, hogy más életét számon kérned nem szabad, hiába tudod, hogy melegebb kabátot tudsz a másikra adni annál, amit ő vett fel, hogy ne fázzon. A fogasra hajítja; ha megfagy se kell neki a tiéd! Nem a te dolgod kabátot adni rá, fáj neki az anyag lomha súlya. Neked pedig ő fáj, dühös vagy, miért nem ért semmit?! Te voltál, aki nem értetted, hogy a „leg”-ek terhét nem bírja el akárki. Lógsz ruhazsákba burkolózva – molyrágtán.
K. KRISZTINA ÍRÁSAI
