Egyszer csak ott volt. Tollpiheként hullott elém az a kis, rózsaszín virág. Körbenéztem. Komor, szürke villanypóznák és csupasz erkélyek meredtek rám és én tudtam: akkor haltunk meg mi ketten igazán. Senkinek nem jutott még szebb siratóvirág.
K. KRISZTINA ÍRÁSAI
