Kategóriába helyeztelek. Súlyos és ormótlan lettél, mert elvettél tőlem valami fontosat. Büntetésből én is elveszem tőled azt, ami a miénk volt. A seszínű embermasszához tapasztalak és jól lelapogatom minden porcikádat, hogy minél jobban illeszkedj a masszív golyóbishoz. Ki fogod nyújtani a kezed, tudom. Várod majd, hogy kihúzzalak onnan, úgy érzed majd, hogy lehetetlen rémálomba csöppentél. De még ha ki is húzlak onnét, honnan fogod tudni; a valóságba érkeztél, vagy még mindig csak álmodsz?
K. KRISZTINA ÍRÁSAI