„Mintha nem is élnének, csak mint a kísértetek, akkor kelnének életre, ha a férfi forró szenvedélyéből egy kortyot ihattak”
– írja Hamvas Béla 1948-ban Cave poetam című feljegyzésében „a nőről”. Hamvas életműve szinte számtalan nézőpontból vizsgálható, a Medio Kiadó azonban hiánypótló gyűjteménnyel lepte meg az olvasókat az író születésének 125. évfordulóján. A női nemmel, eszményképpel és a szerelemmel Hamvas műveiben lépten-nyomon találkozhatunk, de pontos leírások helyett inkább utalásokat, különböző gondolatelemeket és „értekezéseket” találunk. Ennek ellenére
nem túlzás azt állítani, hogy A Szépség istennői című összeállítás viheti az olvasókat a legközelebb, ha nem is Hamvas nőkről alkotott képének teljes megismeréséhez, de annak leginkább reális értelmezéséhez.
A kötet egyik érdekessége, hogy bizonyos oldalakon QR-kódot találunk, amelyeket leolvasva Fekete Ernő és Fullajtár Andrea színművészek előadásában hallhatjuk az adott szövegrészleteket.
Katona Zsuzsa és Thiel Katalin nagyszerű munkát végzett a kötetbe kerülő anyagok összeválogatásánál, így Hamvas számos művéből, például a Scientia Sacrából, A babérligetkönyvből, a Karneválból, a Sareptából, az Arkhaiból, a Silentiumból és A bor filozófiájából is olvashatunk részleteket. A gyűjtemény egy másik szakaszát képezik Hamvas Béla levelezései édesanyjával, munkatársnőjével, tanítványával és természetesen második feleségével, egyben legnagyobb szerelmével, Kemény Katalinnal is. Róla egyik levelében azt írja, „Feleségem messze a legmagasabb rendű asszony, akit ismerek (azt hiszem, ő tényleg Szent)”. Azt, hogy saját hitvese került legközelebb Hamvas megértéséhez, bizonyítják a hozzá írt levelei – amelyekből szintén olvashatunk a kötetben –, visszaemlékezései, valamint a kötet nagyobbik részét kitevő Élet és életmű című, Hamvasról írt nagyívű tanulmánya. Kettejük kapcsolata minden nehézség ellenére egészen különleges volt, a közöttük lévő kötelék mély szellemi alapokon, egymás tiszteletén és főként a közös megismerésen alapult.
A legnagyobb tévedés, amit olvasóként elkövethetünk – különösen igaz ez Hamvas esetében –, ha félreértjük az írót. Ennek veszélyére írásában Kemény Katalin is többször felhívja az olvasó figyelmét, így ezt a válogatást is nyitott szellemmel és lélekkel kell lapozgatnunk, vigyázva, hogy az egymásnak néhol ellentmondó gondolatok ne a zavarunkat erősítsék, hanem kibontakoztassák, kiegészítsék a hamvasi nőképet. Utóbbit ugyanis nem lehet pontosan definiálni, Hamvas különböző életszakaszaiban és műveiben eltérő megnyilatkozásokat, ahogy ő írja, „léha” és „könnyelmű” gondolatokat fogalmaz meg. „A nő halhatatlansága a mulandóságában van. Ezért női minden, ami ének és tánc, gyümölcs és virág, étel és ruha, évszak és hangulat, érzelem és gondolat, társadalom és test. Mindaz, ami eltűnik éspedig nyomtalanul” – jelenti ki Hamvas, hogy aztán később a szeretett nőt örök és áradó, éltető erőként jelenítse meg:
„Mert ő az egyetlen, aki úgy tud lenni, hogy akkor is van, ha nincs. Ha tudom, hogy titok vagy, nem vagy az többet. De nem tudom. Csak egyet: rajtad keresztül jöttem, s rajtad keresztül jutottam ilyen tájra és ismét rajtad keresztül más-más világba, varázsba, magamnak hitt magamba, ami más volt”.
Egy biztos: Hamvas Béla szeretett, méghozzá „megszentelt” módon, úgy, ahogyan csak „két psziché” szeretheti egymást.
(A szépség istennői – Hamvas Béla a női eszményről, a női nemről, nőkről, szerelemről. Szerkesztette: Katona Zsuzsa – Thiel Katalin. Medio Kiadó, Budapest, 2022, 126 oldal. Ára: 3990 forint)
A recenzió nyomtatásban a Magyar Nemzet Lugas című mellékletében, október 29-én jelent meg.
Az Instagram-linkért kattints ide!
