A minap a Facebook-hírfolyam monoton görgetése közben egyszer csak Donáth Anna képe sunnyogott elém. Elgondolkodtam – vajon milyen oldalt sikerült véletlenül belájkolnom már megint, hogy súlyos arcába ily direkt módon bele kellett ütköznöm.

De csak egy hirdetés volt. Megosztom a tartalmát a Kedves Olvasóval, no nem mintha szadista volnék, de érdekes szöveg, főként annak fényében, hogy a momentumos hölgyeményt épp a napokban jelölték az év EP-képviselője díjra, legjobb közösségi médiahasználó kategóriában:

„Ma a magyar politikából egy férfiklubot látnak a magyar nők. A parlamentbe bekerült nők számát tekintve Magyarország Európában sereghajtó, a világranglistán pedig az óceániai Palauval osztozik a 150. helyen. Ennek nem kell így lennie! Hiszem, hogy rengeteg nő vállal szerepet a közéletben, ha erős női politikusok példáját láthatja. Állj ki magadért, álljunk ki egymásért! Az erős Magyarországhoz erős nők kellenek.”

Ellenzéki politikusnőink nagy részének megszólalásait, akcióit és szerepléseit figyelve az a benyomásunk támadhat, hogy ha a női politikusok ilyenek, akkor inkább nem akarunk belőlük egyet sem. Nemzetközi színtéren történő akcióik, zsé-kategóriás MTVA-székházas színészkedésük, parlamenti, közösségi médiás szerepléseik láttán sajnos jó néhányan az egész női nem nevében érzünk konstans szégyenérzetet miattuk. (Gondoljunk csak Kunhalmi ajtós incidensére, vagy hogy a minap szemrebbenés nélkül Gyulázta le Nyírő Józsefet, hogy Cseh Katalin és Donáth Anna az EP-ben palástolni sem tudják Magyarországot gyalázó képviselőtársuk szavai iránt érzett szimpátiájukat, hogy olyan nők akarnának kormányozni, akik alapvető nyelvtani szabályokkal sincsenek tisztában és akik vélhetően sohase gondolkodtak el azon, milyen a politikushoz és az Országházhoz illő viselkedés. Hogy Bangóné patkányozásáról már ne is beszéljünk.)

Születhet valaki nőnek, de ettől még nem válik automatikusan alkalmassá az általa áhított pozícióra. Csak azért ne legyenek nők a parlamentben, hogy elmondhassuk: lám, nálunk mennyire rendben van minden ilyen téren!

Az alkalmasság, a szaktudás, a politikushoz méltó(!) attitűd mind felette kell hogy álljanak a nemi kérdéseknek, mindenkor.

Érdekes továbbá az is, hogy az amúgy fröcsögő, sokszor férfiakat is megszégyenítő módon gyalázkodni képes nőnemű egyedek, ha jogaikról van szó, milyen ájtatos képpel tudják sajnáltatni magukat.

Szeretném üzenni az összes, magát haladó, erős, független, 21. századi nőnek tituláló személynek, hogy sajnos baromira nem elég pusztán az, hogy nők vagyunk. Nem illet meg ezért minket semmi jobban, mint egy férfit, semmi nem jár automatikusan azért, mert nők vagyunk.

Nem tisztelnek ezért minket jobban, ha a tiszteletért nem dolgozunk meg, és nem jár kitüntetett figyelem sem számunkra csak úgy.

Hogy a Momentum kedvenc politikusát, Gyurcsány Ferencet idézzem: „Az Ember érdekel. Ahogy van. A többi mehet a pokolra”.

Tulajdonképpen egy kezem is sok, hogy megszámoljam, hány olyan női politikus van a magyar politikai színtéren jelenleg, akire joggal lehetünk büszkék, de – talán nem véletlenül – szinte egyikük sem az ellenzéki térfelet erősíti. Szóval, még ha első helyen is szerepelnénk a „női kvóta listán”, semmit sem érne, ha ezzel párhuzamosan a parlament nem kellően rátermett képviselők sokaságával lenne tele.

Hiszem, hogy rengeteg nő vállal szerepet a közéletben, ha erős női politikusok példáját láthatja – írja Donáth Anna, aki valójában sajnos nemigen lehetne büszke képviselője a kategóriának, melybe saját magát sorolta. Az EP-ben hőbörögni bárki tud: nem az az erős nő, aki feminista és nemzetgyűlölő lózungokkal próbál operálni időről időre érdemleges üzenetek híján, hanem, mondjuk, aki két-három gyereket nevel, családjában helyt áll és e mellett 0-24-ben a haza ügyét viszi. Bár a momentumos lányok az utóbbi kritériumok hallatán biztosan sikoltozva rohannak ki a világból… Az erős Magyarországhoz erős nők kellenek – tromfol rá mondandójára a hirdetés végén Donáth, aki két hazaárulás között azért mindenféle női lobbihoz nagyon szívesen használja fel országunk nevét.

Egy erős Magyarországhoz erős nők – és férfiak kellenek. Ketten, együtt.

Halálosan unalmasak a tartalom nélküli sápítozások, a valódi, 21. századi problémákról történő figyelemelterelés.

Hogy a nők alanyi jogon követelnek minden olyan dolgot, mely lassan jócskán meghaladja az észszerűség és sokszor sajnos személyes képességeik határát is.

Donáth Anna, Cseh Katalin, Kunhalmi, Bangóné, Vadai, Gy. Németh, Bősz, Szél és még sokan mások pedig továbbra is úgy állnak majd előttünk, mint rossz példák: általuk mindig fogjuk tudni, milyen nők nem akarunk lenni sosem.

Az eredei írás a VASÁRNAP.HU-N jelent meg 2020. február 15-én.