– Manapság az élmények váltak az értelmes és élhető élet fétisévé, ez pedig megfigyelhető a vallásgyakorlásban is. Ön szerint mi áll a jelenség hátterében?
– Az utóbbi időben az esztétikum előtérbe helyeződött a hit megélésében. Egy kicsit nárcisztikus felhangja van ennek, mert az internet, az információk áradata mind azt közvetítik, hogy „minden rólam szól”. A lehetőségek látszata, hogy bármi lehetsz, bármit csinálhatsz, mert nálad a kontroll. Mintha csak az lenne a reális, amit átélek, amit tapasztalhatok. Az esztétika előtérbe helyeződését mutatja például, hogy Amerikában, ahol én jártam, egy generációval ezelőtt kidobták az orgonákat a templomokból, most pedig ráébredtek, hogy mégiscsak szép, de égen-földön nem találnak embert, aki tudna játszani rajta. Ugyanígy felfedezték a tradicionális énekek szépségét is, újra elkezdték énekelni őket. Minden azt mutatja, hogy a gyökerek keresése, az értéktalálás az új trend, mintha az átélés segítene minket abban, hogy valóban megélhessük az életet. Ez persze csalóka dolog.

➡️Interjúm Siba Balázzsal Hétfőtől szombatig című könyve apropóján a szombati Magyar Nemzet mellékletében, a Lugasban.
Link: https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2023/01/eletunk-toredekes-es-paradoxonokkal-teli?fbclid=IwAR3F13fV8gG3zeYGzSa88CceKKT6fk4fhP73eDFL7lF4RbhB_4vNVML9YHc