Keskeny Körökben

RÖGZÍTI AZ ALAPTÖRVÉNY: A FÉRFI ÉS A NŐI NEMET KÜLÖNBÖZTETJÜK MEG

2020-09-02 Nincs hozzászólás

RÉTVÁRI BENCE: A BIOLÓGIAI NEM BEJEGYZÉSÉNEK A VITÁJA KÉT VILÁGNÉZET KÜZDELMÉRŐL SZÓL

Miközben a világ nyugati felén egyre nagyobb teret és egyre erősebb legitimációt nyernek az úgynevezett LMBTQ-jogok, több kelet-európai ország inkább szigorítana az alternatív nemi identitásúakat is érintő szabályozásokon. Andrzej Duda lengyel elnök nemrég az azonos nemű párok számára a gyermekek örökbefogadását tiltó alkotmánymódosító javaslatot írt alá, Magyarországon pedig nemrég törvényt hoztak a biológiai nem anyakönyveztetéséről. Ezzel kapcsolatban ütköztettük Rétvári Bence parlamenti államtitkár, valamint Bodrogi Bea, a Transvanilla Transznemű Egyesület jogi szakértőjének érveit.

Februárban nagy visszhangot kapott az a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslat, amelynek egyik paragrafusa értelmében az anyakönyvi kivonatba ezentúl a kromoszóma alapján meghatározott biológiai nemet kell bejegyezni. A javaslat benyújtásakor számos szervezet és médium emelte fel a hangját, sérelmezve a transznemű személyek nemváltoztatásának bejegyzését érintő paragrafust. Számos szervezet a nemzetközi színtéren kért segítséget.

A magánélet magánügy

Sokan úgy gondolták, a kormány a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendkívüli jogrendet kihasználva szerette volna gyorsan elfogadtatni a javaslatot. Rétvári Bence szerint azonban az időpontnak nincs jelentősége, hiszen a jogalkotás a járvány miatti veszélyhelyzet alatt is két szinten működött: számos törvényt normál menetrendben, néhány intézkedést pedig a rendkívüli jogrendhez kötődően vitatott meg a parlament. A biológiai nemek anyakönyveztetéséről szóló törvényjavaslatot a házszabály szerinti rendben, normál menetrend szerint tárgyalta az Országgyűlés. – Az ellenzék szeret az ilyen ügyek köré stíluselemeket társítani, ezért nyilván végigjárták a témával a nyugat-európai sajtót, akárcsak azzal, hogy nem működik a parlament. A magyar parlament azonban működött, szemben azzal, hogy a fővárosi közgyűlést például a járvány ideje alatt nem hívták össze – jegyezte meg az államtitkár.

De miért volt szükség a biológiai nem anyakönyveztetésének kötelezettségét törvénybe iktatni? – merülhet fel a kérdés, amelyre Rétvári Bence határozott választ adott: – Az Alaptörvény egyértelműen rögzíti, hogy a férfi- és női nemet különböztetjük meg egymástól. Az, hogy ki hogyan éli a magánéletét, senkire sem tartozik, egészen addig, ameddig ezzel másokat nem sért – mondta el az államtitkár, aki szerint ma már követhetetlenül sokféle nemi identitást sorolnak fel a különböző szervezetek, így a „Tisztelt hölgyeim és uraim” kifejezést legalább hatvanféle módon kellene átalakítani az LMBTQ-szervezetek osztályozása, klasszifikációs rendszere alapján. – Nyilván ez az állam, a közigazgatás számára követhetetlen. Az állam azt tudja követni, hogy amikor valaki megszületik, az elsődleges és másodlagos nemi jegyek alapján anyakönyvezni lehet, hogy férfi vagy nő. Utána olyan életet él, amilyet akar, a magánszférájában azzal alakít ki szorosabb kapcsolatot, akivel ő szeretne, de az államnak ehhez nincsen közvetlen köze, mivel az már az ő egyéni, habituális, életmódbeli döntése, aminek nem kell állami nyilvántartásokban megjelennie – érvel a politikus.

Identitások útvesztőjében

Bodrogi Bea, a Transvanilla Transznemű Egyesület jogi szakértője a törvénnyel kapcsolatban úgy nyilatkozott: Magyarországon jogi szempontból két nemet tartanak számon, férfit és nőt, álláspontja szerint azonban abból, hogy valaki férfiról nőre, illetve nőről férfira változtathassa a számontartott nemét, nem következik más nemek, illetve nemi identitások elismerése. – Az anyakönyvi eljárásról szóló törvény módosítása megszüntette a nem- és névváltoztatás lehetőségét (vagyis a nem jogi elismerését) Magyarországon, amely ellentétes a nemzetközi és hazai emberi jogi normákkal, és sérti az önrendelkezési jogot – magyarázza a jogász, aki hozzátette: – Emellett a társadalmi rend megőrzéséhez nagymértékben hozzájárul a transzemberek számára annak biztosítása, hogy nemi megjelenésükkel összhangban legyenek a dokumentumaik, nőknek női, illetve férfiaknak férfidokumentumai legyenek.

A liberálisok szerint az identitás diszkriminációs alap
Fotó: Éberling András

Rétvári Bence ezzel szemben úgy gondolja, a hivatalos iratok kérdése nem okoz napi szintű problémát. Szerinte gyakran szokott ilyen érvelés előfordulni, amikor a rendkívüli helyzetet és az arra vonatkozó szabályokat megpróbálják általánosnak beállítani. Hangsúlyozta: egy kormányzatnak – a magánélet tiszteletben tartása mellett – mindig mérlegelnie kell azt, hogy a törvényeket egy egész közösség számára betartható módon kell megalkotni. Mint mondta, ha belemegy egy közigazgatás abba, hogy különböző nemiidentitás-változásokat elkezd feltüntetni, akkor a nemváltás akár heti, havi, esetleg évi gyakorisággal is előfordulhatna, hiszen a dolog kétirányú. A meghatározhatatlan számú és tartalmú nemi identitásokkal szemben a férfi és nő évezredek óta világos fogalmak. – Egy államigazgatás nem mehet el egy teljesen fluid, körvonalazatlan irányba – jelentette ki az államtitkár.

Fluid identitások

A jogi szakértő ugyanakkor úgy gondolja, a nem elismerésének egyik alapvető rendeltetése a magánélet védelme. Mint mondta, a transznemű emberek számára a név és a regisztrált nem megváltoztatása a születési anyakönyvi kivonatokban, személyi igazolványokban, útlevelekben, oktatási bizonyítványokban és más hasonló iratokban lehetővé teszi, hogy ne váljanak transzneműként azonosíthatóvá az élet különböző területein. – Ha például a diploma Molnár Sára névre szól, de a tulajdonosa férfijegyekkel és megjelenéssel bír, ez a munkakeresés során magától értetődően nehézségeket okoz számára, ugyanígy a repülőgépre való felszállás, a határátkelés, egy csomag felvétele a postán, bejelentkezés egy orvosi rendelőben vagy egyszerűen a névre szóló közösségi közlekedés igénybevétele is kiszolgáltatottságot eredményez, és diszkriminációhoz, szélsőséges esetekben erőszakhoz vezethet. Jogi elismerés hiányában a stigmatizáció az élet minden területét áthatja, ami gyakran a transznemű személyek teljes gazdasági és szociális kirekesztését eredményezi.

Az államtitkár kijelentette: mindenki életének része az, hogy milyen neműnek születik. Aki nemváltoztató műtéten esik át, élete végéig tudja, hogy férfinak született, még akkor is, ha női ruhákban jár. – Az anyakönyv azt a tényt rögzíti, hogy amikor született, az elsődleges és másodlagos nemi jellege szerint férfinak vagy nőnek született. Ez nem befolyásolja, milyen életformát folytat jelen pillanatban. A magánéletét senkinek nem a személyi igazolványon lévő adat határozza meg, hanem kinek-kinek a személyisége – mondta Rétvári, aki szerint nem a legerősebb érvrendszer az iratokra történő hivatkozás. Kijelentette: valójában két világnézet folyamatos vitájáról és küzdelméről van szó: az egyik a fluid identitások felé törekszik, míg a másik a karakteres identitás irányába. – Ez a kétfajta világnézet nem csak a nemi identitásokra vonatkozik, hiszen a mi identitásunk nemcsak férfi és női, hanem felvállalt, erős vallásos, nemzeti identitás, míg náluk ezek mind lecserélhetők, és ezért jut el előbb-utóbb ez a gondolkodás a bevándorlás kérdésköréig, vagyis hogy akár a teljes kultúrközeg is lecserélhető. A mi válaszunk erre az, hogy nem. Születtünk valaminek, élünk egy nemzetben, beszélünk egy nyelvet, van a családunk, a vérségi kötelék, amely megerősítendő és nem lazítandó, ahogy a vallási közösséghez tartozás is érték, amit mi fontosnak tartunk, ezért erősítjük meg. Vagyis míg nálunk az identitás csoportképző, a liberálisok szerint inkább diszkriminációs alap, amely a csoporton kívülieket áldozattá teszi – fejtette ki Rétvári.

Döntött a többség

Fontos megjegyezni, a nyugati társadalmakkal ellentétben, a magyar társadalom jelentős része nem támogatja az LMBTQ-törekvéseket, illetve egyes szervezetek a törvényt is megvédték, mondván: fontos a női és férfi nemi szerepek elkülönítése, a konzervatív értékrend védelme. Bodrogi Bea szerint a társadalmi párbeszéd minden kérdésben lényeges, és minden véleményt figyelembe kell venni, ugyanakkor a kisebbségek ügyében nagyon fontos az érintettek véleményét is kikérni. A jogi szakértő hangsúlyozta, szerinte a törvény a születéskor az anyakönyvi kivonatokban regisztrált nemről szól, nem pedig női és férfi nemi szerepek elkülönítéséről vagy konzervatív értékrendről.

Rétvári Bence a javaslat benyújtását megelőző egyeztetéssel kapcsolatban elmondta: minden törvénynek megvan a szokásos egyeztetési köre. Akiket a törvény előír, azokkal megtörtént az egyeztetés. – Nyilvánvaló, hogy egy ilyen törvénymódosítás esetén ezek a csoportok, ha van egyeztetés velük, ha nincs, felszólalnak. De fontos látnunk, hogy a történelmet sohasem egyirányú utcaként kell elképzelni, ahol minden csakis egyfajta módon történhet. Vannak olyan időszakok, amikor az emberek többsége úgy dönt, hogy kereszténydemokrata értékrendű kormányt választ, és azokban az időszakokban a családok megerősítésére helyeződik a hangsúly, és az állam, amelynek közösségi szinten, az egész nemzet jövője szempontjából is kell gondolkodnia, a sokféle együttélési mód helyett a házasságot, a tartós kapcsolatokat és az ezekből létrejövő családokat fogja kiemelni és támogatni jogi és anyagi eszközökkel.

Beszédes prioritások

Hogy pontosan mit várnak a különböző nemzetközi fórumoktól a transznemű közösség és a különböző LMBTQ-szervezetek, arról Bodrogi Bea azt mondta: – Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 2015. április 22-én elfogadott határozat a nem jogi elismerésének tekintetében felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be – önmeghatározáson alapuló – gyors, átlátható és hozzáférhető eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a transznemű emberek számára a név és a regisztrált nem megváltoztatását a születési anyakönyvi kivonatokban, személyi igazolványokban, útlevelekben, oktatási bizonyítványokban és más hasonló iratokban. Ezenkívül kidolgozott alapkövetelmények és sztenderdek vannak, amelyek a jogi szakértő állítása szerint kötelező érvényűek az Európa Tanács tagállamainak is.

A nem- és névváltoztatás törvényi hátterét Magyarországon eddig az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, illetve az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény biztosította. A hivatalos gyakorlatban mérföldkőnek számított egy 2005-ös alkotmánybírósági határozat, amely a transzszexuális személyek nemváltoztatását az önrendelkezési jogból vezette le, valamint az a 2001-es határozat, amelyben az Alkotmánybíróság a transzszexuális személyek névválasztási és névviselési jogát alkotmányos alapjogként ismerte el. – A transznemű közösség bízik abban, hogy a nemzetközi és a hazai emberi jogi kötelezettségeket a magyar állam előbb-utóbb betartja, ennek mihamarabbi eléréséhez kérünk segítséget hazai és nemzetközi emberi jogi intézményektől – zárta a beszélgetést a Transvanilla jogi szakérője.

Rétvári Bence végezetül kifejtette: beszédes, hogy a koronavírus idején az Európai Parlament számára a járvánnyal kapcsolatos védőfelszerelések hatékony beszerzésénél sokkal fontosabb volt a transzneműek, és a Lengyelországban zajló, családi életre nevelés oktatásával kapcsolatos tiltakozások napirendre vétele. Az államtitkár szerint ez két dolgot is jelent: egyrészről, hogy mekkora lobbiereje van az LMBTQ-szervezeteknek az Európai Parlamentben, és hogy mennyire tartják fogva az Európai Uniót, másrészről, hogy az Európai Parlament még a járvány idején sem az embereket valójában foglalkoztató kérdésekkel foglalkozik.

Az eredeti írás a Magyar Nemzetben jelent meg 2020. július 27-én.

Interjúk

IDEJE, HOGY A HÍVŐK IS CSELEKEDJENEK

2020-09-01 Nincs hozzászólás

GYŐRFI KÁROLY: NYUGATON MINDEN ARRÓL SZÓL, HOGY A KERESZTÉNYSÉGET EL KELL TÜNTETNI A PALETTÁRÓL

Beszélgetésünk elején Győrfi Károly elmeséli, könyve osztrák megjelenése meghiúsult, miután a kiadó határozottan kijelentette: Európában nincs keresztényellenesség. De valóban tényleg nincs oka aggodalomra az európai keresztényeknek? Állam és egyház kapcsolatáról, a migráció következményeiről, Európa értékválságáról és a lehetséges civilizációs jövőképekről is beszélgettünk az íróval.

– Az egyik könyvében a keresztényüldözést keresztény holokausztnak nevezi.
– De ezzel a mondattal egyáltalán nem a zsidóságot támadtam. A könyvemben idézek egy izraeli ENSZ-nagykövetet, aki azt mondta, a XXI. század zsidói a keresztények. Tehát azt az üldöztetést, amelyet a zsidóságnak kellett elszenvednie, most a keresztényeknél tapasztaljuk.

– Mint írja, Európában ugyan nyílt keresztényüldözésről nem beszélhetünk, de a keresztényellenesség létező és súlyos probléma. Miben látja ezt megvalósulni? Nem csak szélsőséges esetekről, fanatikusok akcióiról van szó?
– Ami Európában tapasztalható, azt én valóban keresztényellenességnek nevezem, holott a keresztényüldözéssel foglalkozó kutatóintézetek (van egy Amerikában és egy Bécsben) meghatározása szerint már az is üldözés, ha akár szóban, írásban vagy rendeletileg diszkriminálják negatívan a keresztényeket. Szerintem viszont az üldözés az, amikor a keresztényeket megölik a hitükért, vagyis a hitük vállalásáért az életüket kockáztatják. Ez a világ számos országában jelen van, elsősorban az iszlám vagy iszlám többségű országokban, de itt Európában az iszlamisták egy-egy akcióján kívül nem igazán történnek halálesetek. Ezért beszélhetünk inkább keresztényellenességről.

Fotó: Bach Máté

– Miben nyilvánul meg leginkább?
– Például a keresztények mindennemű negatív diszkriminálásában a munkahelyeken. Stewardessekkel levetették a nyakukban lógó keresztet, mondván, sérti a muszlim utasok érzékenységét.

Ugyanígy az ápolónőknél is. Orvosokat vegzáltak, akik nem voltak hajlandók abortuszt végezni, az orvosi asszisztenseket ki is rúgták, amikor azt mondták, hogy nem hajlandók közreműködni egy terhességmegszakításban. Hollandiában és Svédországban azokat az anyakönyvvezetőket, akik nem voltak hajlandók azonos nemű párokat összeadni, szintén kirúgták. Ezek az esetek hátrányos megkülönböztetésnek tekinthetők. És létezik rendeleti úton történő diszkrimináció is. Svájcban Benjamin Britten Noé bárkája című művét a genfi bíróság betiltotta. Az indoklás az volt, hogy a forgatókönyv szerint gyerekszereplők csoportjai időnkét letérdelnek a színpadon és imádkoznak, ez pedig szerintük sérti a svájci alkotmány vallási semlegességre vonatozó passzusát. Egy frankfurti kutatóintézet, amely a keresztényellenes jelenségeket monitorozza, kiderítette, hogy 2018-ban és 2019-ben megduplázódott az ilyen jellegű esetek száma. Korábban négy év alatt ötszáz ilyen esetet regisztráltak, az említett két évben azonban már ezret. Ebben nem csak a templomgyújtogatások vannak benne. De itt van a Notre-Dame esete is. Építészek, tűzvédelmi, katasztrófavédelmi szakemberek nyilatkoznak úgy, hogy a Notre- Dame nem gyulladhatott ki véletlenül. Rendszerét tekintve nagyobb biztonsága volt, mint a Pentagonnak.

– Ön szerint az aggasztó statisztikának lehet köze a 2015-ben kezdődött tömeges migrációnak?
– Bevándorlás korábban is volt, de nem ilyen tömeges. Az így érkező muszlimokat az is jellemzi, hogy a vallási tudatosságuk sokkal erősebb, mint a harminc-ötven évvel ezelőtt bevándoroltaké. Nagyon erős hitük és hittérítő készségük van, és erősödik körükben a radikalizmus, amely szintén növeli az esetek számát. De hangsúlyozom, az európai keresztényellenesség messze nem csupán muszlimoktól érkezik, jelentős arányban az állami adminisztrációk is szemet hunynak efelett, illetve támogatják a keresztényellenes intézkedéseket.

– Milyen következményekkel járhat, ha az illegális migráció továbbra is folytatódik?
– Végzetes következményekkel. A New York-i Pew Research Center két friss tanulmányt is készített erről. Az egyik bemutatja a kereszténység szempontjából legnagyobb lélekszámú országokat. Kiderült, hogy 2015-ben a tíz legtöbb keresztény lakosú ország között csak egy európai volt, az is a tizedik helyen: Németország. A tanulmány előrevetíti, hogy 2050-re már egy európai ország sem lesz az első tízben, ugyanakkor a most összesen három afrikai ország száma a rangsorban hatra fog növekedni harminc év múlva. Ez azt mutatja, hogy a kereszténység visszaszorulása világszerte nem jellemző, mert Afrikában például kifejezetten egy ébredési folyamat figyelhető meg, és sokan jósolják azt, hogy hamarosan a pápa is fekete-afrikai lesz. De ébredési folyamat van Délkelet-Ázsiában is. Vietnámban már több mint tízmillió a katolikusok száma, Kínában 140 millió keresztény van. Európában tehát rettenetes mértékben fogyunk. Németországban negyvenezer keresztény templom van, ezek közül tizenötezret fenyeget a bezárás veszélye. A hamburgi evangélikus templomot átadták mecsetnek, rá is került a félhold. A lelkész úgy nyilatkozott, ő örül, hogy továbbra is imaház marad ez a keresztény templom. A Pew Research másik tanulmánya 34 országban vizsgálta a vallás iránti elkötelezettséget. Az első 17-be csak két nyugat-európai ország került, a sor legvégén Franciaország és Anglia állt.

Az Óbudai Evangélikus Egyházközség tisztségviselője szerint a BLM és az Antifa-mozgalmak is a háttérhatalom céljait hajtják végre
Fotó: Bach Máté

– Az utóbbi hetekben sokat hallhattunk a Black Lives Matter (BLM-) mozgalom aktivistái által elkövetett akciókról, akik Amerikában keresztény templomokat gyújtottak fel, Jézus- és Mária-szobrokat fejeztek le. Mit gondol, az alapvetően a raszszizmus ellen megalakult mozgalom miért fordult a kereszténység ellen? A jövőben hazánkban is előfordulhatnak ilyen esetek?
– Az az igazság, hogy a BLM- és Antifa-mozgalmak végrehajtanak valamit, méghozzá a háttérhatalomnak azt a célkitűzését, hogy a kereszténységet a végletekig vissza kell szorítani. George Floyd meggyilkolása csak ürügy volt erre. Ez egy jól megszervezett akció, amely átterjedt Európába is, ahol szintén keresztényellenes hangsúlyt kapott. Minden arról szól, hogy a kereszténységet el kell tüntetni a palettáról. Az amerikai akciók botrányosak, nem tudom, hogy a szabadság hazájában hogyan történhet meg, hogy a rendőri erőket leszerelik ahelyett, hogy rendet csinálnának. Magyarországon is bőven vannak a háttérhatalomnak beépített ügynökei különböző pártokban és civil szervezetben. Abban az értelemben nekünk is közünk van ehhez, hogy mi döntjük el, melyik pártra szavazunk. Úgy gondolom, hogy 2022-ig biztosan nem lesznek ilyen esetek, de hogy utána mi lesz, az már rajtunk múlik.

– Ha ezek a mozgalmak valóban politikailag beágyazottak, akkor lehet-e helye a kereszténységnek a politikában?
– Az iszlámnak van egy vallási és egy politikai tana. A kereszténység alaptörvénye pedig a Biblia, egy olyan alaptörvény, amely évezredek alatt nem változott, a hívőknek ez az iránymutató mérce. Vagyis a kereszténységnek is van egy társadalmi oldala. Nincs Magyarországon hétvégeként olyan rendezvény, amelyre annyian járnának, mint a misékre és istentiszteletekre, vagyis mintegy hatszázezer ember. Egy ilyen nagy embertömegnek hallatnia kell a hangját társadalmi kérdésekben is. A társadalomnak érdeke, hogy a hívő emberek és a papság megszólaljon a társadalmat súlyosan érintő kérdésekben. Bár a papság fő feladata az evangelizáció, ezzel együtt ha létezik politikai iszlám, a politikai kereszténységnek is van létjogosultsága. A kormánynak pedig az a dolga, hogy ezt a tevékenységet támogassa.

– Összefügg a keresztényellenesség a mai kor változó értékvilágával?
– A világunkat – főként a fősodratú média által – az az ideológia kezdi uralni, hogy legyünk értéksemlegesek. Ez fából vaskarika, hiszen ők is képviselnek valamilyen értéket. Ugyanakkor hiába van mindenkinek egyéni értékrendje, nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy közösségben élünk. Tehát azt is figyelni kell, hogy a körülöttem lévő értékrendbe hogyan illik bele az enyém. Az érték egy irányfény, ezért ha a fiatalságot értéksemlegesnek nevelik – és sajnos Magyarországon is sok iskolában ez tapasztalható –, akkor gyakorlatilag a vakvilágba megy. Jelenleg kétszázezer körül van az egyházi iskolákban tanulók száma, egyre több iskolát vesznek át egyházak, és ez jó. Nem feltétlenül fognak ezek a gyerekek templomba járni, de mindenesetre hittant tanulnak, és ezen keresztül megismernek egy értékvilágot. Nyugaton a fiatalok nagy része nem Istenhívő, nem Krisztus-követő, a vallás nem érdekli őket. Ők azonban inkább vallási analfabetizmusban szenvednek, hiszen nincsenek meg azok az ismereteik, amelyek alapján eldönthetik, hogy ők istenhívők lesznek-e vagy sem. Magyarországon a 2013. szeptember 1-jétől bevezetett, kötelezőn választható hit- és erkölcstanoktatás viszont megteremtette annak a lehetőségét, hogy a diák megkapja azt az ismeretet, amit később vagy továbbvisz, vagy nem.

– Ez az értéksemleges szemlélet veszélyt jelenthet Európára?
– Ez teljesen egyértelmű. Én azt szoktam mondani, hogy komoly értékrendi válságban van egész Európa. A legtöbb válság pedig általában az értékrendi válságra vezethető vissza. Ilyen például a demográfiai válság, amelyet igen aggasztónak tartok, de a migrációs válság és a gazdasági válság is, a pandémiától függetlenül. Van azonban vezetési válság is, amelyre az Európai Unió működése egy tipikus példa. Az unió vezetői úgy viselkednek, mint a süllyedő hajó legénysége. Arról vitatkoznak, hogy mit egyenek vacsorára, de nem tudják, hogy vacsorájuk csak a halaknak lesz. Hogy léket kapott az Európai Unió, ez nem kérdés, hiszen a brexit önmagában egy lék, méghozzá jó nagy. A legfájóbb az, hogy élesen kettéválasztották Európát Kelet-Európára és Nyugat- vagy mag-Európára. Állandóan a kelet-közép-európai országokat támadják, miközben mindenféle mondvacsinált ürüggyel beszélnek európai értékek be nem tartásáról, a nemzetről és a családról azonban sosem.

– Az európai országok egy része szekuláris államnak vallja magát, ilyen például Franciaország. Ennek fényében nem természetes folyamat, hogy a vallási megnyilvánulásokat, jelképeket, szokásokat a magánéletbe kívánják visszaszorítani?
– Magas labda volt ez a franciákkal kapcsolatban, úgy gondolom ugyanis, hogy Európa értékrendi válsága a francia forradalommal kezdődött. Hogy a Bastille-t bevették, az rendben van. De ami az utána következő években történt, az a legbrutálisabb keresztényüldözés volt, mivel sok ezer papot öltek meg a forradalom alatt. Hajóra tettek például ezernégyszáz papot, kivitték őket a nyílt óceánra, és ott mind a két hajót elsüllyesztették. De azokat is kivégezték, akik kiálltak a keresztény egyház mellett. A franciák gyakorlatilag attól kezdve egy szekuláris államformát kezdtek követni. Az állam és egyház szétválasztása nem hangzik rosszul, de szerintem igen veszélyes, elhagyták ugyanis a keresztény értékrend alapelemeit. Tagadják a nemzetet, és nemzetköziséget, internacionalizmust hirdetnek. Tagadják a hagyományos, férfi és nő kapcsolatán alapuló családot mint a társadalom legfontosabb egységét. Emiatt fordulhat elő, hogy anya és apa helyett most már egyes és kettes szülő van. A frankfurti intézet említett statisztikája szerint a legtöbb keresztényellenes eset Franciaországban történt, a második helyen Anglia áll, ahol egyébként a legvadabb esetek fordultak elő. Betiltották például a Micimackó felolvasását az óvodákban, mert szerepel benne Malacka, aki tisztátalan állatnak számít és sérti a muszlimok érzékenységét. Ez persze nem keresztényellenesség, de jól jellemzi az angliai helyzetet.

– Ezek szerint egyfajta kettős mérce tapasztalható Nyugat-Európában a vallások terén?
– Abban a tekintetben biztosan, hogy a keresztényeknek nem néznek el semmit, a muszlimok viszont azt csinálnak, amit akarnak. Európában ma háború van civilizációk és kultúrák között. Vallásháborút is mondhatnék, de azért használom a feltételes módot, mert ez egy olyan sajátos háború, ahol van egy nyomuló fél és nincs védekezés. A keresztény egyházak is vezetési válságban vannak, mert mint pásztorok nem törődnek a nyájjal, nem állnak ki a keresztényüldözés ellen és nem szólalnak föl. Ezért ez sokkal inkább invázió, mint háború. A keresztény egyházaknak megújulásra, feltámadásra van szükségük, és akkor megmaradnak. Európa egy hármas elágazáshoz érkezett: vagy visszatér a keresztény alapértékekhez, így megmarad, vagy elveti a keresztény értékeket és megy tovább azon az úton, amelyen most is jár, ekkor megsemmisül. A harmadik és legvalószínűbb pedig az, hogy Európa ketté fog szakadni. Nyugat-Európa mint civilizáció és kultúra eltűnik, és Kelet-Európa megmarad Európának. Nekünk, keresztényeknek nemcsak hinnünk kell, hanem cselekednünk is. Ahogy Jakab apostol mondja, „cselekedet nélkül a hit halott”.

Az eredeti írás a Magyar Nemzetben jelent meg 2020. augusztus 18-án.

Keskeny Körökben, Vélemény

KARON FOGNI MINDAZT

2020-08-31 Nincs hozzászólás

Fásultan nyugtázom a napi szenzációt, vigyázva, ne legyen túl árulkodó a kétségbeesés. A harmadik kávé már marja a gyomrot, de kell ez az inger, az erőltetett kilengés. Ingerképtelenné válni egy sarkaiból kifordított korban…ezen gondolkodom, meg azon, hogy mennyi cukorral igyam a negyedik feketét.

A térre lemenve mindig elundorodom, ha megpillantom az utcafrontos éttermek teraszain fogyasztók sokaságát. Vizelet, kosz, madárürülék és számtalan járókelő közt tömik képükbe a zsíros szószoktól csöpögő falatokat. Mintha az éttermek csinos kis asztalai meg az a néhány kókadozó virág elválaszthatná őket mindattól, amiről nem vesznek tudomást.

Tökéletes látlelet: eltartott kisujjal üdvözölni a kárhozatos folyamatokat. A mocsok közepén is önfeledten táplálni a testet. Valóságtól eltartott lélekkel elégíteni ki ösztöneinket. A normalitás halála a tét, de van-e normálisabb dolog az emberi közönynél? Az enyémnél, s a tiédnél. Amikor a test elkezd tiltakozni a lelki apátiáért.

Elment az étvágyam, visszafordulok. Karon fogom mindazt, amit a légkondi zajában, a papírsercegésben, otthagyott pillantásotokban keresek. Csak azt ne veszítsem el, amit már megtaláltam – sóhajtok, és letörlöm az asztalról a rászáradt kávényomot.

Interjúk

REFORMÁTUSOK LAPJA – PORTRÉ (6)

2020-08-30 Nincs hozzászólás

– Nehézséget okoz összeegyeztetni a gondnoki szolgálatát polgármesteri tevékenységével?
– Rendkívül összetett egyszerre a település vezetőjének és a gyülekezet világi vezetőjének lenni. Barta Károly lelkipásztorral jó együttműködésben végezzük a feladatainkat. Az időt be lehet és kell is osztani, hogy mindenre jusson belőle – nem csak vasárnap. El sem tudnám képzelni, hogy ne szolgálhassak, bármi legyen is a munkám. Hálás vagyok, hogy annyi erőt kapok, hogy talán még adni is tudok belőle. De mindez család nélkül elképzelhetetlen lenne.

Bese Ferencet, a Soroksári Református Egyházközség gondnokát, Soroksár polgármesterét kérdeztem a Reformátusok Lapja legfrissebb számában.

Vélemény

CÉDULÁK

2020-07-17 Nincs hozzászólás

Egyesek rutinos mozdulattal galacsinba gyúrják és nyomban elhajítják, mások a sarkon befordulva szabadulnak meg tőle. A lapocska tartalma jóformán senkit se érdekel; a hatalmas, neonszínű betűk, a hivalkodó grafika és a frappáns üzenetek kacérkodása hidegen hagyja a kihűlt kezeket. Engem is elfog az unalom, ahogy tekintetem a fehér papírtömbre siklik – mintha csak megérezné, sorsába beletörődve, fásultan kántálja tovább mondanivalóját.

Magas, szikár testalkatú, idős férfi, rövidnadrágot visel, pólót és mellényt, összeragadt ősz tincsei itt-ott kilógnak zöld halászsapkája alól – kukoricacsuhéból készült madárijesztő. Őt veszem észre legelőször; a szűk aluljáró közepén, az örökké rohanó embertömeg kontrasztjaként ácsorog, tükröződik rajta valami szent bizonytalanság.

A szórólapozás igazi kuriózumnak számít a digitális korban, az internet végleg legyőzte ezt a marketingtechnikát, ahogy ennél jóval fontosabb dolgokat is maga alá gyűrt már. Ugyan ki fáradozna manapság azzal, hogy cédulán őrizgessen egy címet vagy telefonszámot? Ismeretlenül is csodálom tehát a „VÉGKIÁRUSÍTÁS! 80% KEDVEZMÉNY CSAK A MAI NAPON – OLCSÓ VEZETÉK NÉLKÜLI FÜLHALLGATÓK!” reklámszöveget kigondoló üzlettulajdonost kétséges hatékonyságú, ám annál bátrabb ötletéért.

Nem is miatta veszem el a papírt. Ahogy senki sem azért veszi el, mert hirtelen „okosórára” vagy „kerámia késekre” vágyna. Az idős férfi az oka. Ott áll abban a halászsapkában, és minden tolakodás nélkül nyújtja lapocskáit a mellette elhaladóknak; félig lehajtott fejjel, türelmesen végzi a vélhetően csekély anyagi haszonnal kecsegtető munkát. Furcsa – nem is néz szembe a hömpölygő tömeggel, az oldalát fordítja felé, groteszk bójaként időzik az áradat közepén. Az előttem haladó öt-hat ember mind elveszi kezéből a papírt, talán ugyanazért, mint én, talán teljesen más okból. De én nem akarom látni, mit tesznek vele! Magasba emelt tekintettel szaladok el mellettük, fel az aluljáró lépcsőjén.

Mert vágyakozunk a kizökkenésre, hozza el azt akár egy futó zápor, vagy a tömegben felbukkanó szürke szempár. Kincseinket magunkhoz szorítva száguldunk át az életen, csak fel, fel a lépcsőn – már rohanunk is tovább. Nincs idő megilletődni. Te nem szólsz, én nem szólok. Az akarat hiánya születése előtt öli meg a gondolatot.

Nem látom őt soha többé – a bölcs, türelmes szemek nem sarkallnak ocsúdásra többé. De ne légy túl csalódott! Keresünk majd mást, ha nem találnak minket.

Beszürkült cédulák kántálják az életet.

Cikkek

NEM MINDEGY, HOGYAN NAPOZUNK

2020-07-15 Nincs hozzászólás

HÁZI PRAKTIKÁK HELYETT ÉRDEMES A PATIKÁBAN VÁSÁROLNI FÉNYVÉDŐ ÉS NAPOZÁS UTÁNI KRÉMET

A barnulás folyamata egyfajta sejtkárosodást jelent az ózonréteg elvékonyodása miatt, így a napsütés sokkal jobban károsítja a bőrt, mint néhány évtizeddel ezelőtt – derül ki a Semmelweis Egyetem közleményéből. Kuroli Enikő klinikai szakorvos lapunknak elmondta: a védekezés mindennél fontosabb, amelynek ajánlott fokát elsősorban a bőrtípus határozza meg. A szakember arra is figyelmeztetett: a magasabb faktorszámú termék nem véd jobban, csak tovább tart az általa nyújtott védelem.

A napsütés ma már sokkal jobban károsítja a bőrt, mint néhány évtizeddel ezelőtt, hiszen az emberi tevékenység miatt elvékonyodott ózonréteg kevésbé szűri meg a káros UV A- és UV B-sugárzásokat, idén pedig az is speciális helyzetet okoz, hogy a legtöbb ember a megszokottnál jóval több időt töltött a négy fal között az elmúlt hónapokban – fejtette ki Kuroli Enikő, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika klinikai szakorvosa. Mivel kevesebb napfény érte az emberek bőrét, az kevésbé készült fel a nyári időszakra, hiszen nem sikerült megszerezni azt az alapszínt, amely már áprilistól megalapozhatja a nyári időszak intenzív napozásait.

Figyeljünk a bőrtípusra

A legfontosabb, hogy mindenki tisztában legyen a saját bőre tulajdonságaival és képességeivel. Az utóbbi években egyre divatosabb lett a barna bőr, azonban a világos bőrűek többnyire nem tudnak jól lebarnulni, ők egyszerűen vörösödnek és leégnek – hívta fel a figyelmet Kuroli Enikő.

A világos bőrűeknek a napozást a kora délelőtti vagy a késő délutáni órákban érdemes elkezdeniük, amikor jóval alacsonyabb az UV-sugárzás. Kiemelten kell ügyelniük arra, hogy prémium minőségű, magas fényvédő faktorú krémeket használjanak a bőr károsodásának elkerülése érdekében, illetve léteznek már fényvédő tulajdonságú nappali krémek is. Érdemes ügyelni a fizikai fényvédelemre is, például viselhetünk kalapot is – tette hozzá a szakember. Megfigyelhető például, hogy a tar férfiak fejbőrén idős korban nagyon sok a daganat. A baseballsapka nem ajánlott, hiszen a fül és a tarkó vagy fordított viselés esetén a homlok is leéghet. A karimás kalapok bizonyulnak a legjobb választásnak. A divatcégek szerencsére lépést tartanak ezzel, és nagyon sokféle kalap közül lehet választani. A ruházatot tekintve a következő hónapokban a könnyed nyári, például lenvászonviselet és a napszemüveg használata is ajánlott.

Mindig kövessük a fokozatosság elvét

Az UV A-sugárzás a bőr korai öregedéséért, az UV B pedig a leégésért és a hólyagos napégésért felelős. Utóbbiak előfordulásával nő a rosszindulatú bőrdaganatok kialakulásának az esélye. A világos bőrben nincs melanin, márpedig ez a pigment azt a célt szolgálja, hogy a bejövő UV-sugarakat megfogja. A bőrben a melanin azt a szerepet látja el, amit a sztratoszférában az ózonréteg. Akinek nincs melanin a bőrében, az nem tudja felfogni ezeket a sugarakat, így sokkal jobban károsodik a bőre; azoknál pedig, akik lebarnulnak, a bejövő napsugárzás rendkívüli melanintermelést okoz. Ez a folyamat már önmagában is egyfajta sejtkárosodásnak tekinthető, ami ugyan komoly problémát nem okoz, az viszont különösen fontos, hogy a leégést elkerüljük. Egy nap alatt nem lehet lebarnulni, a fokozatosság elvét kell érvényesíteni – hangsúlyozta Kuroli Enikő.

De vajon mire figyeljenek oda fokozottan az idősebbek és mire a fiatalok? A szakorvos a Magyar Nemzetnek válaszolva elmondta: a védekezés fokát elsősorban a bőrtípus határozza meg, vagyis a fehér bőrűeknek, a világos szemű és hajszínű egyéneknek kell a legjobban vigyázniuk. – Az időseket ugyanúgy óvatosságra inteném, ugyanis idősebb korban az immunrendszer gyengébb, nehezebben védekezik az UV-sugárzás ellen. A fokozott UV-sugárzással együtt a bőr rosszindulatú daganatainak előfordulása is nőtt, ezt nap mint nap látjuk a bőrgyógyászati rendelőben – tájékoztatott.

Nagyon fontos, hogy a gyermekeket mindig kenjük be napvédő krémmel, hiszen ők nem tudják, hogy mennyit tartózkodhatnak a napon. Esetükben az is fontos, hogy a strandon folyamatosan ismételjük a fürdőzések után a védelmet. A kisgyermekek bőre sokkal vékonyabb, mint a felnőtteké, és az immunrendszerük is fejletlen, így a szülőknek és a rájuk felügyelőknek óriási a felelősségük abban, hogy a gyermekek bőre le ne égjen. A szakember hozzátette: a gyermekkorban elszenvedett napégések száma összefüggést mutat a felnőttkori bőrdaganatok előfordulásával.

Leégés utáni teendők

Nem mindegy az sem, milyen fényvédő készítményt használunk. A legfontosabb, hogy patikában vásároljunk, és ne a közértben kapható termékeket keressük. – A nagy cégeknek van anyagi forrása a prémium minőségű termékeiket bevizsgálni, tesztelni, ezért ezek tényleg megvédik a bőrt a leégéstől. A magasabb faktorszámú termék nem véd jobban, csak tovább tart az általa nyújtott védelem – figyelmeztetett a doktornő.

Kuroli Enikő azt is elmondta, mit tegyünk akkor, ha már megtörtént a baj, vagyis leégtünk a napon. – A megelőzés mindennél fontosabb – intett óva a szakorvos, de elsőfokú napégés esetén a langymeleg tusolás, a vizes lepedővel való hűtés és a csakis patikában kapható, prémium minőségű after sun készítmények használata, valamint a lázmérés és folyadékpótlás a fontos.

Az olyan házi praktikákat, mint a tejföl, jobb, ha elfelejtjük – tette hozzá a szakorvos. Hólyagos napégés, láz, fejfájás esetén haladéktalanul szakemberhez kell fordulni, a megnyíló hólyagokat fertőtleníteni, a felülfertőződést lehetőség szerint meg kell előzni.

Az eredeti írás a Magyar Nemzet online felületén jelent meg 2020. július 3-án.

Interjúk

REFORMÁTUSOK LAPJA – PORTRÉ (5)

2020-07-15 Nincs hozzászólás

„Tizenhat éves voltam, amikor egy baráti társaságban megkérdezte valaki: »Na és, eldöntötted már, merre tovább?« Mire én határozottan csak annyit mondtam: »Nem tudom még, de egy biztos: lelkész, az nem leszek!« Ennek csak azért van jelentősége, mert igazi ároni családból származom, mind apai, mind anyai ágon. Nem láttam rossz példákat magam előtt, sőt! Csak éppen én nem tudtam magam elképzelni ebben a keretrendszerben. Utána azonban pont ez az odavetett mondatom gondolkodtatott el: ha valóban Jézus Krisztus uralkodik az életemen, akkor vajon kijelenthetem-e ilyen magabiztosan, hogy márpedig ezt az utat nem fogom járni – még ha Ő maga ezt kérné is tőlem…?”

Rövid interjúm Komlósi Erzsébettel, a Pestszentlőrinc –
Szemeretelepi Református Egyházközség beosztott lelkipásztorával a Reformátusok Lapja legfrissebb számában. 📰 👀

Interjúk

„NEM MODERN ÉS NEM IS KONZERVATÍV AZ EVANGÉLIUMI ÜZENET, HANEM ÖRÖK”

2020-07-15 Nincs hozzászólás

SZÉKELY JÁNOS PÜSPÖK SZERINT AZ EMBERSÉG, A HITELES ÉS JÓ ÉLET ÁRA MINDENKI SZÁMÁRA MAGAS

„Természetesen minden embert megillet a tisztelet és az elfogadás. Én magam is ismerek sok nemi identitásában bizonytalan embert, és nagy szeretettel vagyok irántuk. Éppúgy végtelenül értékes emberek, mint bárki más. A legtöbb esetben nem tehetnek a problémájukról, sokszor igen nagy szenvedéseken, belső küzdelmeken mennek át, gyakran találkoznak gúnnyal, megvetéssel. A kereszténység elítél mindenfajta megvetést, kirekesztést. A tisztelet és a szeretet azonban nem jelenti azt, hogy a mesterséges nemváltoztatást helyesnek kellene tartanunk. A nemi identitásukban bizonytalan személyeket akkor szereti leginkább a társadalom, ha mint nemi identitásukban bizonytalan személyeket szereti őket, ha segíti őket önmaguk elfogadásában. Ha egy társadalom azt vallja, hogy minden ember maga választhatja meg a nemi identitását, akkor a szeretetre teremtettségüket és létezésüket hálásan elfogadó emberek nagy családja helyett az önmagukat megalkotni akaró személyek csoportjává válik.”

Interjúm a Magyar Nemzetben Székely János katolikus püspökkel, akit egy nagyon fontos témáról kérdeztem: keresztényként támogassuk vagy ellenezzük a nemi identitásukban bizonytalan személyek kiteljesedését? Mennyire értelmezhető tágan a keresztény szabadság fogalma? Érdemes elolvasni püspök úr gondolatait.

Cikkek

„HA AKAROM, CIPŐBOLTTÁ ALAKÍTHATTAM VOLNA A MAGYAR TELEVÍZIÓT”

2020-07-15 Nincs hozzászólás

MANIPULÁCIÓ, FÉLREVEZETÉS, POLITIKAI ISZAPBIRKÓZÁS JELLEMEZTE A RENDSZERVÁLTÁSKORI MÉDIA MŰKÖDÉSÉT

A Veritas Történetkutató Intézet Az első médiaháború címmel megrendezett előadásán Rácz János, az intézet tudományos munkatársa és Juhász Judit, az Antall- és Boross-kormány szóvivője beszéltek a rendszerváltás idején kialakult médiaviszonyokról, a kormány és a közéletformáló televízió- és rádiócsatornák harcáról, valamint arról, hogyan látta és élte meg mindezt a magyar társadalom.

Marinovich Endre, a Veritas főigazgató-helyettese, a beszélgetés moderátora első körben a harminc-harmincöt évvel ezelőtti, a mostanitól jelentősen eltérő médiavilágról kérdezte a meghívott előadókat. Akkoriban csak a Magyar Rádió és a Magyar Televízió volt jelen, utóbbi mindössze három csatornával. Mellettük már működött ugyan – egyetlen kereskedelmi csatornaként – a Danubius Rádió, ez azonban nem foglalkozott politikával – idézte fel rögtön a rendszerváltás környékén fennálló helyzetet Juhász Judit.

A magyar közönség tehát összesen két tévéadót nézhetett – jóllehet a Duna Televízió megszületésével aztán hatalmas lehetőséghez jutott a határon túl élő magyar közösség. Az elektronikus média ráadásul akkor még a szó szoros értelemben analóg rendszerű volt. Juhász Judit elmesélte: a számítógépet csak 1992 táján kezdték megismerni, sőt amikor szóvivő lett, egy ideig még az is komoly harci feladatnak számított, hogy minden minisztérium minden szóvivői vagy sajtófőnöki irodájában legyen telefaxkészülék. A Parlamentben sem voltak meg tehát a megfelelő eszközök – boldogok voltak a váratlan helyzetek kezelésére kapott első, többkilós mobiltelefonok miatt is. Amikor a miniszterelnöki delegáció két-három kocsival közlekedett, komoly nehézséget jelentett telefonon átszólni egyik kocsiból a másikba, és – mondjuk – egy előadás szövegét egyeztetni a kormányfővel. Nem volt megfelelő technológiai háttér – szögezte le Juhász Judit.

Irányítani a közvéleményt

Rácz János elmondta: bár gyereklapok léteztek, a ma jellemző széles spektrumú sajtótól, pláne az internet korától akkor még messze jártunk. A magyar televízió inkább politikai célokat szolgált, és bár elméletileg nem létezett sajtócenzúra, a nómenklatúra tagjainak feladata volt, hogy a munkatársak cikkeit átolvassák, fókuszban azokkal a kérdésekkel, amikről a Kádár-rendszerben nem lehetett beszélni. Ilyen tabutéma volt például az országunkban tartózkodó szovjet csapatok, vagy akár 1956 – fejtette ki a Veritas tudományos munkatársa.

A kis számú televízió- és rádiócsatorna hamar rendkívül fontos hatalmi eszközzé vált, így a médiafelületek birtoklása kulcskérdés lett.

A kormány nagyon komoly próbálkozásokat tett annak érdekében, hogy olyan vezetői legyenek a tévének és rádiónak, akik tárgyilagosan, egy kiegyensúlyozott médiarendszerben támogatják az 1989–90–91-es években végbement átalakulást – mondta el a volt szóvivő. Juhász Judit szerint nem a kritika volt az igazán nagy problémája a kormánynak, hanem az a hihetetlenül erős támadássorozat, ami az első pillanattól kezdve elindult. A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon már pontosan lehetett látni, hogy míg az első négy témában sikerült megállapodásra jutni, addig az ötödik témakörben, a nyilvánosság és médiapolitika témakörében nem tudtak közös nevezőre jutni a felek. Az akkori ellenzéknek pedig épp ez volt a célja: maradjon meg egy örök, bizonytalan, áttekinthetetlen helyzet, amelyben gyakorlatilag ők irányíthatják a magyar közvéleményt.

Egy szócső nélküli kormány

Az első gond a választás éjszakáján adódott, hiszen az első szabadon választott miniszterelnök beiktatáskor elmondott beszédét a köztévé nem adta le – helyette egy BEK-döntőt sugárzott.

Ez tökéletesen jellemzi az akkori helyzetet – reagált Rácz János. Bár ott volt a Parlamentben a híradó stábja felvételre készülve, hátha később lejátsszák a beszédet, ez azonban nem történt meg. A beszédről készült felvétel azóta már a Magyar Rádió archívumában sem található meg, csak az országgyűlési naplót végigböngészve akadhatunk rá.

Az 1/5-ös albizottság ügyére visszatérve Rácz elmondta, minden azzal a kérdéssel kezdődött, hogy miként lehetne a Magyar Televíziót, rádiót és az MTI-t átalakítani. Nagyon fontos lett volna, hogy legyen valamiféle kontroll e három médiafelület felett, de az átalakításkor a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és különösen Haraszti Miklós részéről folyamatosan erőltették, hogy jöjjön létre egy független, ideiglenes felügyeleti bizottság, ami ezt a jogkört gyakorolja – tette hozzá. Az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői azonban nem tudtak megegyezni a személyi kérdésekben, vagyis arról, hogy kik foglaljanak helyet a bizottságban. További hátrányt jelentett, hogy az SZDSZ korán ráébredt arra, hogy a sajtó megszerzése fél siker lehet a jövő tekintetében.

A megyei napilapok, amelyek addig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tulajdonában voltak, spontán privatizációval főként az Axel Springerhez kerültek, az eladásból keletkező vagyonok pedig a Magyar Szocialista Párt (MSZP) pártkasszáját gazdagították.

Az MSZP nyugati befektetők felé támasztott feltétele az volt, hogy a szerkesztőségek intaktak maradjanak, így olyan újságírók és szerkesztők maradtak a megyei lapoknál, akik az előző rendszerben szereztek babérokat és továbbra is elsősorban baloldaliak voltak.

A másik gond az volt – folytatta Rácz János –, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF) nem volt igazán szócsöve: a választásokat követően sem volt olyan lapja, amelyben Antall folyamatosan beszámolhatott volna a kormány (magyarán az ország) előtt álló, azonnali megoldásért kiáltó nehézségekről.

„Meg fogunk titeket buktatni”

Hogy a rendszerváltáskor milyen viszonyok uralkodtak a főként baloldali televíziós és rádiós berkekben, arról Juhász Judit mesélt. Mint mondta, hihetetlen csalódottságot éreztek a média akkori vezetői. Hiszen az MDF nyerte meg a választást, miközben ők magabiztosan és rendkívül nagy önbizalommal érezték magukat „királycsinálónak”, de mindenképpen politikaformálónak. Azt a nyugtalanságot és izgalmat, ami átjárta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió falait, egy egészen különös szereptévesztésben élő vezérkar határozta meg. A véleményvezérek, az úgynevezett sztárrádiósok és -tévések magabiztosan próbálták elhitetni magukról, hogy ők a független tájékoztatás képviselői, azok a reformerek, akik megmondják, miről mit kell gondolni.

Ezt a pökhendiséget bizonyította, hogy volt olyan televíziós kolléga – idézi fel az emléket a volt szóvivő –, aki néhány hónappal a kormányalakítás után azt mondta: „meg fogunk titeket buktatni”.

Mivel ezek a médiamunkatársak jó viszonyt ápoltak a pártállam vezetőivel, olyan jogfolytonosságban építették tovább kapcsolataikat és határozták meg a műsorok témáit, amivel nem lehetett versenyezni. Az újságírótársadalom kis hányada pedig fegyvertelennek érezte magát: nem volt hová mennie annak, aki nem tudott azonosulni azzal a gyűlölettel átitatott munka- és vezetői módszerrel, amiben akkor éltek.

Amikor Hankiss Elemér és Gombár Csaba elvállalták a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnöki tisztségeit 1990 nyarán, kinevezésük nemhogy lecsendesítette volna a hullámzó vizeket, hanem éppen ellenkezőleg, megindult a háború, felkorbácsolódtak az indulatok.

Minden a kinevezési törvénnyel kezdődött – kezdi az akkori helyzet elemzését Rácz János. A miniszterelnök választja ki a személyeket, akiket aztán véleményez a kulturális bizottság, a köztársasági elnök pedig aláírja kinevezésüket – így kerülnek az adott személyek az intézmények élére. Egy probléma volt a kinevezési törvénnyel – hívta fel a figyelmet –, nem tartalmazta az említett, SZDSZ által szorgalmazott pártatlan felügyelőbizottság létesítését. Külön kellett választani a kettőt, hogy konszenzussal tudják megválasztani az intézményvezetőket. Mivel nem volt médiatörvény – amely kétharmados törvény maradt a paktummegállapodás alapján –, valamilyen módon konszenzusra kellett jutnia a kormánypártnak az egyik ellenzéki erővel (MSZP, SZDSZ). És miközben a kulturális bizottság megkezdte a tárgyalásokat a médiatörvényről, a tévénél és a rádiónál kezdetüket vették a vezetők által szükségesnek tartott átalakítások.

Horthysta, antiszemita, érzéketlen „savanyú józsi”

A bizottságban egy olyan megállapodást dolgoztak ki, amely szerint bármilyen átalakítás tervét a kulturális bizottság a törvény részévé teszi majd, de ehhez a döntéseket az egész bizottságnak el kellett volna fogadnia – magyarázta Rácz. Hankiss visszaemlékezésében erről a törvény nélküli helyzetről úgy nyilatkozott, „ha akarom, cipőbolttá tudtam volna alakítani a Magyar Televíziót”. A különböző csatornák és rádiók élére olyan személyeket választott a két, konszenzussal megválasztott vezető, akik a kormány számára elfogadhatatlanok voltak. És mivel nem volt még törvény, ezt semmi nem tiltotta.

Amikor 1990. október 25-én rátört a taxisblokád az országra, a televízióban és rádióban minden műsor és téma megváltozott – idézi fel emlékeit Juhász Judit. Három napon keresztül az ország lakosságát manipulatívan maguk mellé állítva próbálták ellehetetleníteni a kormányzatot, illetve megrendíteni azt az egyébként is nagyon gyenge egyensúlyt, amit Antall miniszterelnök addig fenntartott. A volt szóvivő elmondása szerint éppen azokban a nehéz és drámai napokban bizonyosodott meg arról, hogy mindent meg kell tenni azért az átalakulásért, amit ez a szinte teljesen kivérzett ország megérdemel. A miniszterelnököt a média igyekezett a horthysta érából itt maradt, antiszemita, érzéketlen, „savanyú józsi”-nak beállítani.

Amikor két nap múlva Antall József a kórházi ágya széléről interjút adott, az ország talán először értette meg igazán, hogy valódi, hazaszerető személyiség áll a kormány élén – és kifejezetten gonosz az a lejáratókampány, amit ellene és a kormány néhány tagja ellen folytatnak.

A probléma a paktumtárgyalásoknál kezdődött: Tölgyessy Péter azzal állt elő, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökeit kétharmados többséggel nevezzék ki, Antall azonban nem szeretett volna egy olyan banánköztársaság miniszterelnöke lenni, ahol nagyobb felhatalmazása van a média vezetőinek, mint a miniszterelnöknek, akit „csak” abszolút többséggel választanak meg – fejtette ki Rácz János. Később kiderült, Göncz Árpád az alkotmánybíróság szerint is jogellenes módon húzta-halasztotta a két új jelölt, Nálik Gábor és Csúcs László kinevezését. Közben megkezdődött a médiaháború: a hétvégi ismétlések hétköznapra kerültek és letiltották az 1944-ben a Vajdaságban bekövetkezett, magyarok ellenében elkövetett etnikai tisztogatásokról szóló műsorokat. A kormánypárti személyiségeket kiszorították az elektronikus média felületeiről.

Mindenki vesztes lett

Juhász Judit bevallása szerint nagyon nehéz volt ilyen helyzetben dolgozni, úgy érezték, ebből nincs kiút. Miközben az országot 1990 tavaszára egy évi GDP-nek megfelelő államadósság nyomasztotta, közel egymillió ember veszítette el állását – vagyis egy nagyon nehéz pénzügyi-társadalmi-gazdasági helyzetben úgy tűnt, mintha a kormányt csak az érdekelné, hogy ki a televízió intendánsa, vagy mikor váltják már le Gombárt. Meg kellett őrizni a józanságot, s valamifajta politikai kultúrát sugározni. Nagyon nehéz, de rendkívül tanulságos, sok indulatot felkorbácsoló korszak volt ez – emlékszik vissza a volt szóvivő.

Bár úgy tűnik, hogy a médiacsatát 1994-re az SZDSZ és az MSZP megnyerte, Juhász Judit szerint igazából mindenki a vesztese lett. Olyan mértékben zuhant le az újságírók társadalmi hitelessége és a hivatás iránti megbecsülés, amilyenre korábban nem volt példa, még a legrosszabb időben sem.

Lejáratódott és kiürült az az ethosz, ami nagyon fontos és nagyon felelősségteljes feladatkört jelent: képviselni az igazságot, az embereket és nem felejteni el, hogy műveltséget, kultúrát és ismeretet kell továbbítani.

Ugyanis az újságírók és rádiósok feladata, hogy neveljék, segítsék és emeljék azokat, akik hallgatják és olvassák őket – nem pedig a politikai iszapbirkózás részesévé tenni és manipulálni, félrevezetni az állampolgárokat azzal a hatalmas eszköztárral, amely csak a sajtónak áll rendelkezésére.

A beszélgetés teljes terjedelmében a linkre kattintva tekinthető meg.

Az eredeti írás a Magyar Nemzet online felületén jelent meg 2020. június 3-án.

Interjúk

REFORMÁTUSOK LAPJA – PORTRÉ (4)

2020-07-15 Nincs hozzászólás

– Ha visszamehetne az időben, mit tanácsolna fiatalkori önmagának?
– Erre a kérdésre egy sikeres üzletember egyszer azt válaszolta: „A csúcson nincs semmi!” Jó tudni, hogy a mi hegycsúcsunk Isten hegye (Zsid 12,22), ahová lélekben újra és újra járulhatunk, és ott van valami, sőt: Valaki. Azt tanácsolnám magamnak: „Használd ki jól az időt, tedd meg, amit lehet és kell –, és méginkább használd ki az alkalmas időt!”

Interjúm Pocsaji Miklóssal, a Budapest-Albertfalva-Kelenvölgyi Református Egyházközség lelkipásztorával a Reformátusok Lapjában.

« Előző 1 … 7 8 9 10 11 … 15 Következő »