John Henry Newman, a XIX. századik egyik legnagyobb hatású vallásos gondolkodójának írásait olvasva az emberben a nyugalom, a megértés és a remény érzései váltogatják egymást. A Newman-brevárium egy válogatás a bíboros irodalmi munkásságából, amelyben Szentírás-magyarázatok, apologetikai és filozófiai írások, lelkiségi művek és dogmatika is találhatók. Mindez felsorolva az emészthetetlenség látszatát keltheti, azonban Newman gondolatai valójában világos, pontos válaszok a keresztény, az Istent kereső, a keskeny úton botorkáló emberben felmerülő, vagy önmaga számára még meg sem fogalmazott kérdéseire.
– mert mi egyéb a szemlélődés, mint az önfeledésig való megnyugvás az Istenre gondolásban?
Newman-brevárium. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest, 2002. 106. oldal
Megfogalmazza a hittel kapcsolatos, korábban megfogalmazhatatlannak tűnő érzéseinket (számomra az ilyen „írók” talán a legbecsesebbek), eloltja félelmeinket, aggodalmainkat, de főként utat mutat azok számára, akik már megértették, hogy a „földi javak hiú reményén túltenni magunkat, hízelkedésbe és a világ dicséretébe beleunni, a földi nagyság ürességét belátni és az önmagunk iránti engedékenységgel szemben óvatosnak lenni, – mindez csak kezdete a vallásos életnek; csak a szív előkészítése, ami vallásos komolyságot foglal magában (…)”.
Református vallásúként sem éreztem idegennek magamtól Newman írásait, sőt, kevés ember tudja ilyen egyszerűen és befogadhatóan bontogatni azt, hogy mit jelent valójában kereszténynek lenni.
