Kétféle ember van. Az egyik, mikor az utcán elbámészkodik, s megüti a lábát egy kőben, így szól: „Hű, de ügyetlen voltam”. Erre megdörzsöli sajgó lábát, s eltökéli, hogy máskor majd jobban fog vigyázni. A másik, mikor szórakozottságában belevágja lábát ugyanabba a kőbe, így szól: „Ez Magyarország”.
Írta Kosztolányi 1930-ban, Lenni vagy nem lenni című írásában. Lám, nincs új a nap alatt.
