K. KRISZTINA ÍRÁSAI
A Reformátusok Lapja aktuális számában olvasható riportomban a Bibliamúzeum szervezésében jártuk körbe a Kálvin tér és környéke épületeit. A körülbelül másfél órás sétán a múzeum munkatársa, Bán Boróka idézte fel az épületek református múltját a fontosabb történelmi események és személyek bemutatásával. 
Számtalan ember – egy történet. A kolozsvári Hitel, az erdélyi magyar értelmiség társadalomtudományi-nemzetpolitikai szemléje 1935 és 1944 között nemcsak folyóiratként, de egyfajta szellemi körként is működött, összefogva az akkori erdélyi értelmiségi elit nagyjait. Szász István Tas címzetes főorvos, egészségpolitikus, író, költő, szerkesztő leányfalui otthonát emlékmúzeummá alakítva viszi tovább szülei és a folyóirat örökségét. Látogatásunk alatt kiderült: a Hitel íróinak iránymutató gondolatai máig érvényesek.
„Miután a Szász család Erdély elhagyására kényszerült, házuk Ceaușescu orvosának öccse tulajdonába került. – Amikor 1977-ben áttelepültünk Magyarországra, minden családi darabunk ott maradt, én azonban főként a Hitel-hagyatékot igyekeztem menteni, hiszen tudtam, hogy kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Később, 1977-től egészen 1990-ig darabról darabra csempésztük át barátainkkal az egyes tárgyakat a határon – idézi fel az író. A Hitel folyóirat emlékmúzeuma végül 2010-ben nyílt meg.
(…) A tárlatvezetés végén azzal az érzéssel búcsúzunk el, hogy nem csupán egy folyóirat és egy család, de nemzetünk történetének egyik nagyon fontos fejezetébe is betekintést nyerhettünk. A Hitel ugyanis a maga korában megmutatta az értelmiség felelősségét és az önkritikus nemzeti önismeretre nevelés fontosságát, amelyre ma is oly nagy szükség van.”
A leányfalui Hitel folyóirat-múzeumról készített riportom a Reformátusok Lapja 2021/2. számában jelent meg, amely digitális formában az alábbi linkre kattintva olvasható: https://issuu.com/digireflap/docs/2021_02szam
A fotókat készítette: Sebestyén László
Nap mint nap elmegyünk mellettük az utcán, néhány hajléktalan jelenléte már annyira hozzátartozik az utcaképhez, hogy akaratlanul is feltűnik, ha nincsenek megszokott helyükön. A fedél nélküli emberek járvány idején alakuló sorsáról, illetve ellátásáról alig hallhatunk, holott nagy teher hárul most rájuk és az őket ellátó intézményekre egyaránt. Arra kerestük a választ, mi a magyarországi hajléktalanellátás járványügyi gyakorlata, és az ellátottak hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet.
„Az ágyon olvasó középkorú férfi, Zsolt türelmesen viseli a jelenlegi helyzetet. Bár a különböző dolgok gyűjtögetéséből teljesen fenntartja magát, azt mondja, mindent megkap a szállón, amire szüksége van. Kérdésünkre, hogy mi hiányzik a kinti életből neki leginkább, komisz mosollyal megjegyzi: »a csavargás«. Zsolt a szállón leginkább olvasással üti el az időt, most éppen a Keresztapát lapozgatja.” TOVÁBB
A teljes riport a Magyar Nemzet online felületén jelent meg, 2020. május 6-án.