Magyar Nemzet Archívum - Keskeny Körökben

AKIKNEK SEMMI NEM ELÉG

2022-01-12 Nincs hozzászólás

Nem túlzás kijelenteni, hogy manapság sokkal nehezebb nőnek lenni, mint régen. Bár van szavazati jogunk, dolgozhatunk feleségként és édesanyaként, valamint sikerrel törtünk be számtalan, korábban férfiak uralta területre, mégsem éreztünk még soha a mostanihoz hasonló mértékű megfelelési kényszert. Nincs ez így jól – futhat át az agyunkon minden egyes reggel, amikor a gyors reggeli, a sebtében megivott kávé és valamelyik „hogyan készüljünk el öt perc alatt” című videó nyomán feldobott smink után kilépünk az ajtón.

Köztársasági elnöki jelölés ide vagy oda, valószínűleg sokan nem lennénk most Novák Katalin helyében, aki bár ékes példáját adja a feleség–anya–család–karrier négyes sokszor lehetetlennek tűnő összehangolásának, az utóbbi hetekben mégis támadások sorozata zúdul rá. Hiába lesz ugyanis ő Magyarország első női államfője, hiába örvend kimagasló népszerűségnek szinte minden generációban és hiába bizonyítja sok éve politikai rátermettségét, a balliberális megmondóembereknek mindez nem elég.

Míg korábban azért emelték fel hangjukat, hogy több női politikus ülhessen a parlamentben vagy kerüljön vezető pozícióba, az érvekkel alátámasztott, észszerű igények helyét mostanra a folyamatos elégedetlenség ideológiája vette át.

Ha valaki rászánja magát, hogy összegyűjtse a Novák Katalin jelölésével kapcsolatos, balliberális oldalról elhangzó pozitív és negatív kritikákat, az egyik oszlop jóval magasabb lesz a másiknál – és nem az előbbi. Tulajdonképpen az egyetlen pozitívnak mondható reakció részükről Novák Katalin nemére vonatkozik, ezen kívül azonban minden erejükkel igyekeznek meggyőzni minket, miért nem megfelelő választás a korábbi családokért felelős miniszter személye. Az érvek között szerepel alkalmatlansága (a legtöbbször bárminemű indoklás nélkül), párthűsége (ami a köztársasági elnökök esetében tudjuk, hogy soha, sehol nincs jelen) és a politikai önállóság hiánya, amely miatt nem tudná megfelelően betölteni a közjogi kontrollszerepet. A harcos feministák szerint továbbá az is főben járó bűnnek számít, hogy számára elfogadható, sőt támogatandó az is, ha egy nő a karrierépítés helyett a gyermeknevelést, a családot választja. De ezeknél jóval elrugaszkodottabb kritikákat is hallhatunk, például hogy Novák Katalin jelölése csupán gesztusértékű, valódi súlya nincs, hogy kizárólag azért választották őt, mert Kövér László házelnök nem vállalta a felkérést, valamint hogy Orbán Viktor egy beszédében Katának merte szólítani, miközben a férfi kormánytagokat „mindig teljes keresztnevükön szólítja”. Egyesek szőrszálhasogató módon már azt kérik számon, hogy mikor lesz női miniszterelnöke hazánknak és Orbán Viktor „kegyelmi ajándékaként” hivatkoznak a volt miniszter jelölésére.

Novák Katalin esete csak egy a sok közül, amely azt bizonyítja, hogy a haladó liberálisoknak magasztos céljaik csak addig fontosak, amíg meg nem valósulnak.

Hiszen éppen azáltal alacsonyítják le a szebbik nemet, hogy Novák Katalinról csak annyi pozitívumot tudnak elmondani, hogy nő. Miközben támadásaik nagy része ideológiai alapokon és nem objektív érveken vagy a valóságon alapszik, fröcsögésük lassan odáig fajul, hogy meg sem lepődnénk, ha szemrehányóan feltennék a kérdést: miért nem férfit jelöl a Fidesz–KDNP az államfői pozícióra? Nőként elért eredményeit semmire sem méltatják és állítólag elfogadó és szolidáris mentalitásukkal ellentétben a legkülönbözőbb módokon ócsárolják.

A negatív balliberális össztűz közepette egy másik dilemma is felmerül. Ha Novák Katalin nem, akkor mégis ki lenne a megfelelő jelölt számukra? Meg tudnak-e nevezni akár egyetlen olyan nőt, akit vélt vagy valós érdemei, hivatásában elért eredményei vagy akár személyes jellemvonásai alapján támogatni tudnának? Mert úgy tűnik, manapság már nemhogy az nem számít nekik, hogy valaki nő, de az ember összes meglévő erényét a (sokszor szélsőséges) liberalizmus szűrőjén szitálják át, és jaj annak, aki fennakad az ideológiai rostán.

Novák Katalin lehetne Nobel-díjas, háromszoros olimpiai bajnok, vagy beszélhetne akár száz idegen nyelven is (a jelenlegi négy mellett), valószínűleg soha nem fog tudni megfelelni a magukat az igazság bajnokainak, a haladás képviselőinek, az emberi jogok szószólóinak titulálók csoportjának.

Már csak azért sem, mert neki sokkal több adatott: szerető társ, egy fárasztó munkanap után őt hazaváró gyermekek, a nőkért és a társadalomért, családpolitikai eredményekben is megnyilvánuló erőfeszítések megtétele.

Mi, akik mindezt láttuk, nem is várunk tőle mást, mint hogy az eddig tanúsított tettrekészségével, profizmusával és lelkesedésével őrködjön államunk demokratikus működése felett és szolgálja az egész magyar nemzetet.

A cikk a Magyar Nemzet január 12-i számában jelent meg.
Link: https://magyarnemzet.hu/velemeny/2022/01/amiert-nem-eleg-jo-novak-katalin-a-balliberalisoknak

Vélemény

A KISISKOLÁSOKAT TÁMADNÁ AZ LMBTQ-LOBBI

2021-05-20 Nincs hozzászólás

Általános iskolásokat nevelnének az LMBTQ-ideológia alapján különböző liberális szervezetek – a minap megjelent hír önmagában nem új keletű, mégis, érdemes elgondolkodni, hogy milyen küldetéstudat állhat a legfiatalabbakat célzó érzékenyítő kampányok mögött.

A Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület pedagógusokat, illetve más, kisiskolás korú fiatalokkal foglalkozó szakembereket igyekszik rávenni, hogy tanórákon ismertessék meg az LMBTQ-ideológiát. Azt javasolják, hogy ehhez elsősorban a Meseország mindenkié című mesekönyvet és az ahhoz készült foglalkozásterveket, óravázlatokat használják fel. Helyben vagyunk: a híres-hírhedt mesekönyv, a gyermekérzékenyítés kézikönyvéül is szolgáló Meseország mindenkié a liberális szervezetek szerint tökéletes eszköz arra, hogy támogassa a „véleményüket felvállaló, önmagukért és másokért kiálló állampolgárok nevelését”.

Az már rejtély, hogy a „vélemény felvállalásától” miként jutunk el odáig, hogy azt az oktatási rendszerbe ágyazva még nem kialakult identitású és gondolkodásmódú fiataloknak tényként, sőt mi több, tananyagként adagolják. Ugyanis ezen szervezetek nem titkolt célja, hogy olyan fogalmakkal ismertessék meg az óvodás és iskoláskorú gyermekeket, mint a homofóbia, a hetero-, a bi- és a homoszexualitás, a transzneműség, a transzvesztita, a nemi identitás, a nemi orientáció, illetve a coming out. Ennek a lobbitevékenységnek volt az egyik legnagyobb port kavaró lépése a Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott Meseország mindenkié című „mesekönyv”, amely a legkisebb korosztály politikai (!) és szexuális ideológiai érzékenyítésére szolgál, és amelyben kilenc szerző ismert meséket kifacsarva többek között meleg, leszbikus és transznemű mesehősöket ábrázol. A kötetben a transzgender nemváltásokat megjelenítő mesék mellett homoszexuális esküvőt és házasságot bemutató történetek is helyet kaptak.

A Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület Mesés óratervekről szóló levele azonban rámutat egy sokkal nagyobb problémára, amelyről igen kevés szó esik. Mint írják, „olyan szakemberekhez fordulnak, akik gyerekcsoportokkal, fiatalokkal foglalkoznak, például pedagógusok, pszichológusok, iskolai szociális munkások, hitoktatók, ifjúsági segítők stb”.

Manapság a pszichológus- és tanártársadalom olyan mértékű megosztottságát tapasztaljuk, amelynek legnagyobb vesztesei azok a fiatalok, akik életkorukból adódóan az egyik legbefolyásolhatóbb társadalmi réteget jelentik. (Hogy egy hitoktató, ha vallását, hitét és munkáját komolyan veszi, miként jut oda, hogy genderérzékenyítést folytasson, már egy másik kérdés…)

Nem titok, hogy a nyugatos, liberális kánonba be nem tagozódó, két lábbal a földön járó, józan ésszel, a biológiát figyelembe véve gondolkozó szakemberek napjainkban kisebbségben vannak az agresszív érzékenyítést, a másság erőszakos elfogadását hirdető társaikhoz képest. A kiközösítés, szakmai reputációjuk rontása egyenes következménye álláspontjuk felvállalásának, ami mára odáig vezetett, hogy sokszor a pszichológusok, tanárok és egyéb szakemberek inkább meg sem nyilvánulnak ezekben a megosztó kérdésekben, a különböző megkeresésekre szabadkozva teszik le a telefont (tisztelet a néhány kivételnek).

És hogy végül mi marad? Szivárványos zászlók az óvodában, a hagyományos értékekre épülő mesék és tananyagok fokozatos kiszorítása, a másként gondolkodók erőszakos elnyomása, nevetségessé tétele. A tolerancia és kisebbség zsarnoksága már iskoláink ajtaján kopogtat, a véleményformálás itt már nem elég. Nagy szükség lenne azokra a szakmabeliekre, akik rámutatnak a manapság szélsőségekig fajuló érzékenyítés veszélyeire, de legfőképpen annak hosszú távú hatásaira.

A cikk a Magyar Nemzet online felületén jelent meg, a linkre kattintva olvasható.

Mandineren ITT elérhető.

Interjúk

AZ ŐRÜLET URALKODIK, A JÓZAN ÉSZ LÁZAD MA EURÓPÁBAN

2021-04-30 Nincs hozzászólás

G. FODOR GÁBOR: ORBÁN VIKTOR ÉS CSAPATA A FUNDAMENTUMOK MEGŐRZÉSÉRE ÉS MEGVÉDÉSÉRE VÁLLALKOZIK

A régi szabályok érvénytelenítésével egy új rend korszakába léptünk: Orbán Viktor politikájának kulcsa, hogy meg tudott maradni az emberek mellett, nemzeti ügyekre építő kormányzással nyerve meg a társadalom többségének támogatását – mondta G. Fodor Gábor a Magyar Nemzetnek. A politikai filozófus nemrég megjelent könyve, Az Orbán-szabály mellett a politikai jelentésadásról, az egységes jobboldal titkáról, valamint arról is beszélgettünk, hogy hogyan lehet kormányoldalról lázadni.

G. Fodor Gáborral készített interjúm a Magyar Nemzet április 30-i számában, valamint a linkre kattintva olvasható.

Cikkek

NEM MINDEGY, HOGYAN NAPOZUNK

2020-07-15 Nincs hozzászólás

HÁZI PRAKTIKÁK HELYETT ÉRDEMES A PATIKÁBAN VÁSÁROLNI FÉNYVÉDŐ ÉS NAPOZÁS UTÁNI KRÉMET

A barnulás folyamata egyfajta sejtkárosodást jelent az ózonréteg elvékonyodása miatt, így a napsütés sokkal jobban károsítja a bőrt, mint néhány évtizeddel ezelőtt – derül ki a Semmelweis Egyetem közleményéből. Kuroli Enikő klinikai szakorvos lapunknak elmondta: a védekezés mindennél fontosabb, amelynek ajánlott fokát elsősorban a bőrtípus határozza meg. A szakember arra is figyelmeztetett: a magasabb faktorszámú termék nem véd jobban, csak tovább tart az általa nyújtott védelem.

A napsütés ma már sokkal jobban károsítja a bőrt, mint néhány évtizeddel ezelőtt, hiszen az emberi tevékenység miatt elvékonyodott ózonréteg kevésbé szűri meg a káros UV A- és UV B-sugárzásokat, idén pedig az is speciális helyzetet okoz, hogy a legtöbb ember a megszokottnál jóval több időt töltött a négy fal között az elmúlt hónapokban – fejtette ki Kuroli Enikő, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika klinikai szakorvosa. Mivel kevesebb napfény érte az emberek bőrét, az kevésbé készült fel a nyári időszakra, hiszen nem sikerült megszerezni azt az alapszínt, amely már áprilistól megalapozhatja a nyári időszak intenzív napozásait.

Figyeljünk a bőrtípusra

A legfontosabb, hogy mindenki tisztában legyen a saját bőre tulajdonságaival és képességeivel. Az utóbbi években egyre divatosabb lett a barna bőr, azonban a világos bőrűek többnyire nem tudnak jól lebarnulni, ők egyszerűen vörösödnek és leégnek – hívta fel a figyelmet Kuroli Enikő.

A világos bőrűeknek a napozást a kora délelőtti vagy a késő délutáni órákban érdemes elkezdeniük, amikor jóval alacsonyabb az UV-sugárzás. Kiemelten kell ügyelniük arra, hogy prémium minőségű, magas fényvédő faktorú krémeket használjanak a bőr károsodásának elkerülése érdekében, illetve léteznek már fényvédő tulajdonságú nappali krémek is. Érdemes ügyelni a fizikai fényvédelemre is, például viselhetünk kalapot is – tette hozzá a szakember. Megfigyelhető például, hogy a tar férfiak fejbőrén idős korban nagyon sok a daganat. A baseballsapka nem ajánlott, hiszen a fül és a tarkó vagy fordított viselés esetén a homlok is leéghet. A karimás kalapok bizonyulnak a legjobb választásnak. A divatcégek szerencsére lépést tartanak ezzel, és nagyon sokféle kalap közül lehet választani. A ruházatot tekintve a következő hónapokban a könnyed nyári, például lenvászonviselet és a napszemüveg használata is ajánlott.

Mindig kövessük a fokozatosság elvét

Az UV A-sugárzás a bőr korai öregedéséért, az UV B pedig a leégésért és a hólyagos napégésért felelős. Utóbbiak előfordulásával nő a rosszindulatú bőrdaganatok kialakulásának az esélye. A világos bőrben nincs melanin, márpedig ez a pigment azt a célt szolgálja, hogy a bejövő UV-sugarakat megfogja. A bőrben a melanin azt a szerepet látja el, amit a sztratoszférában az ózonréteg. Akinek nincs melanin a bőrében, az nem tudja felfogni ezeket a sugarakat, így sokkal jobban károsodik a bőre; azoknál pedig, akik lebarnulnak, a bejövő napsugárzás rendkívüli melanintermelést okoz. Ez a folyamat már önmagában is egyfajta sejtkárosodásnak tekinthető, ami ugyan komoly problémát nem okoz, az viszont különösen fontos, hogy a leégést elkerüljük. Egy nap alatt nem lehet lebarnulni, a fokozatosság elvét kell érvényesíteni – hangsúlyozta Kuroli Enikő.

De vajon mire figyeljenek oda fokozottan az idősebbek és mire a fiatalok? A szakorvos a Magyar Nemzetnek válaszolva elmondta: a védekezés fokát elsősorban a bőrtípus határozza meg, vagyis a fehér bőrűeknek, a világos szemű és hajszínű egyéneknek kell a legjobban vigyázniuk. – Az időseket ugyanúgy óvatosságra inteném, ugyanis idősebb korban az immunrendszer gyengébb, nehezebben védekezik az UV-sugárzás ellen. A fokozott UV-sugárzással együtt a bőr rosszindulatú daganatainak előfordulása is nőtt, ezt nap mint nap látjuk a bőrgyógyászati rendelőben – tájékoztatott.

Nagyon fontos, hogy a gyermekeket mindig kenjük be napvédő krémmel, hiszen ők nem tudják, hogy mennyit tartózkodhatnak a napon. Esetükben az is fontos, hogy a strandon folyamatosan ismételjük a fürdőzések után a védelmet. A kisgyermekek bőre sokkal vékonyabb, mint a felnőtteké, és az immunrendszerük is fejletlen, így a szülőknek és a rájuk felügyelőknek óriási a felelősségük abban, hogy a gyermekek bőre le ne égjen. A szakember hozzátette: a gyermekkorban elszenvedett napégések száma összefüggést mutat a felnőttkori bőrdaganatok előfordulásával.

Leégés utáni teendők

Nem mindegy az sem, milyen fényvédő készítményt használunk. A legfontosabb, hogy patikában vásároljunk, és ne a közértben kapható termékeket keressük. – A nagy cégeknek van anyagi forrása a prémium minőségű termékeiket bevizsgálni, tesztelni, ezért ezek tényleg megvédik a bőrt a leégéstől. A magasabb faktorszámú termék nem véd jobban, csak tovább tart az általa nyújtott védelem – figyelmeztetett a doktornő.

Kuroli Enikő azt is elmondta, mit tegyünk akkor, ha már megtörtént a baj, vagyis leégtünk a napon. – A megelőzés mindennél fontosabb – intett óva a szakorvos, de elsőfokú napégés esetén a langymeleg tusolás, a vizes lepedővel való hűtés és a csakis patikában kapható, prémium minőségű after sun készítmények használata, valamint a lázmérés és folyadékpótlás a fontos.

Az olyan házi praktikákat, mint a tejföl, jobb, ha elfelejtjük – tette hozzá a szakorvos. Hólyagos napégés, láz, fejfájás esetén haladéktalanul szakemberhez kell fordulni, a megnyíló hólyagokat fertőtleníteni, a felülfertőződést lehetőség szerint meg kell előzni.

Az eredeti írás a Magyar Nemzet online felületén jelent meg 2020. július 3-án.

Interjúk

„NEM MODERN ÉS NEM IS KONZERVATÍV AZ EVANGÉLIUMI ÜZENET, HANEM ÖRÖK”

2020-07-15 Nincs hozzászólás

SZÉKELY JÁNOS PÜSPÖK SZERINT AZ EMBERSÉG, A HITELES ÉS JÓ ÉLET ÁRA MINDENKI SZÁMÁRA MAGAS

„Természetesen minden embert megillet a tisztelet és az elfogadás. Én magam is ismerek sok nemi identitásában bizonytalan embert, és nagy szeretettel vagyok irántuk. Éppúgy végtelenül értékes emberek, mint bárki más. A legtöbb esetben nem tehetnek a problémájukról, sokszor igen nagy szenvedéseken, belső küzdelmeken mennek át, gyakran találkoznak gúnnyal, megvetéssel. A kereszténység elítél mindenfajta megvetést, kirekesztést. A tisztelet és a szeretet azonban nem jelenti azt, hogy a mesterséges nemváltoztatást helyesnek kellene tartanunk. A nemi identitásukban bizonytalan személyeket akkor szereti leginkább a társadalom, ha mint nemi identitásukban bizonytalan személyeket szereti őket, ha segíti őket önmaguk elfogadásában. Ha egy társadalom azt vallja, hogy minden ember maga választhatja meg a nemi identitását, akkor a szeretetre teremtettségüket és létezésüket hálásan elfogadó emberek nagy családja helyett az önmagukat megalkotni akaró személyek csoportjává válik.”

Interjúm a Magyar Nemzetben Székely János katolikus püspökkel, akit egy nagyon fontos témáról kérdeztem: keresztényként támogassuk vagy ellenezzük a nemi identitásukban bizonytalan személyek kiteljesedését? Mennyire értelmezhető tágan a keresztény szabadság fogalma? Érdemes elolvasni püspök úr gondolatait.

Cikkek

„HA AKAROM, CIPŐBOLTTÁ ALAKÍTHATTAM VOLNA A MAGYAR TELEVÍZIÓT”

2020-07-15 Nincs hozzászólás

MANIPULÁCIÓ, FÉLREVEZETÉS, POLITIKAI ISZAPBIRKÓZÁS JELLEMEZTE A RENDSZERVÁLTÁSKORI MÉDIA MŰKÖDÉSÉT

A Veritas Történetkutató Intézet Az első médiaháború címmel megrendezett előadásán Rácz János, az intézet tudományos munkatársa és Juhász Judit, az Antall- és Boross-kormány szóvivője beszéltek a rendszerváltás idején kialakult médiaviszonyokról, a kormány és a közéletformáló televízió- és rádiócsatornák harcáról, valamint arról, hogyan látta és élte meg mindezt a magyar társadalom.

Marinovich Endre, a Veritas főigazgató-helyettese, a beszélgetés moderátora első körben a harminc-harmincöt évvel ezelőtti, a mostanitól jelentősen eltérő médiavilágról kérdezte a meghívott előadókat. Akkoriban csak a Magyar Rádió és a Magyar Televízió volt jelen, utóbbi mindössze három csatornával. Mellettük már működött ugyan – egyetlen kereskedelmi csatornaként – a Danubius Rádió, ez azonban nem foglalkozott politikával – idézte fel rögtön a rendszerváltás környékén fennálló helyzetet Juhász Judit.

A magyar közönség tehát összesen két tévéadót nézhetett – jóllehet a Duna Televízió megszületésével aztán hatalmas lehetőséghez jutott a határon túl élő magyar közösség. Az elektronikus média ráadásul akkor még a szó szoros értelemben analóg rendszerű volt. Juhász Judit elmesélte: a számítógépet csak 1992 táján kezdték megismerni, sőt amikor szóvivő lett, egy ideig még az is komoly harci feladatnak számított, hogy minden minisztérium minden szóvivői vagy sajtófőnöki irodájában legyen telefaxkészülék. A Parlamentben sem voltak meg tehát a megfelelő eszközök – boldogok voltak a váratlan helyzetek kezelésére kapott első, többkilós mobiltelefonok miatt is. Amikor a miniszterelnöki delegáció két-három kocsival közlekedett, komoly nehézséget jelentett telefonon átszólni egyik kocsiból a másikba, és – mondjuk – egy előadás szövegét egyeztetni a kormányfővel. Nem volt megfelelő technológiai háttér – szögezte le Juhász Judit.

Irányítani a közvéleményt

Rácz János elmondta: bár gyereklapok léteztek, a ma jellemző széles spektrumú sajtótól, pláne az internet korától akkor még messze jártunk. A magyar televízió inkább politikai célokat szolgált, és bár elméletileg nem létezett sajtócenzúra, a nómenklatúra tagjainak feladata volt, hogy a munkatársak cikkeit átolvassák, fókuszban azokkal a kérdésekkel, amikről a Kádár-rendszerben nem lehetett beszélni. Ilyen tabutéma volt például az országunkban tartózkodó szovjet csapatok, vagy akár 1956 – fejtette ki a Veritas tudományos munkatársa.

A kis számú televízió- és rádiócsatorna hamar rendkívül fontos hatalmi eszközzé vált, így a médiafelületek birtoklása kulcskérdés lett.

A kormány nagyon komoly próbálkozásokat tett annak érdekében, hogy olyan vezetői legyenek a tévének és rádiónak, akik tárgyilagosan, egy kiegyensúlyozott médiarendszerben támogatják az 1989–90–91-es években végbement átalakulást – mondta el a volt szóvivő. Juhász Judit szerint nem a kritika volt az igazán nagy problémája a kormánynak, hanem az a hihetetlenül erős támadássorozat, ami az első pillanattól kezdve elindult. A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon már pontosan lehetett látni, hogy míg az első négy témában sikerült megállapodásra jutni, addig az ötödik témakörben, a nyilvánosság és médiapolitika témakörében nem tudtak közös nevezőre jutni a felek. Az akkori ellenzéknek pedig épp ez volt a célja: maradjon meg egy örök, bizonytalan, áttekinthetetlen helyzet, amelyben gyakorlatilag ők irányíthatják a magyar közvéleményt.

Egy szócső nélküli kormány

Az első gond a választás éjszakáján adódott, hiszen az első szabadon választott miniszterelnök beiktatáskor elmondott beszédét a köztévé nem adta le – helyette egy BEK-döntőt sugárzott.

Ez tökéletesen jellemzi az akkori helyzetet – reagált Rácz János. Bár ott volt a Parlamentben a híradó stábja felvételre készülve, hátha később lejátsszák a beszédet, ez azonban nem történt meg. A beszédről készült felvétel azóta már a Magyar Rádió archívumában sem található meg, csak az országgyűlési naplót végigböngészve akadhatunk rá.

Az 1/5-ös albizottság ügyére visszatérve Rácz elmondta, minden azzal a kérdéssel kezdődött, hogy miként lehetne a Magyar Televíziót, rádiót és az MTI-t átalakítani. Nagyon fontos lett volna, hogy legyen valamiféle kontroll e három médiafelület felett, de az átalakításkor a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és különösen Haraszti Miklós részéről folyamatosan erőltették, hogy jöjjön létre egy független, ideiglenes felügyeleti bizottság, ami ezt a jogkört gyakorolja – tette hozzá. Az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői azonban nem tudtak megegyezni a személyi kérdésekben, vagyis arról, hogy kik foglaljanak helyet a bizottságban. További hátrányt jelentett, hogy az SZDSZ korán ráébredt arra, hogy a sajtó megszerzése fél siker lehet a jövő tekintetében.

A megyei napilapok, amelyek addig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tulajdonában voltak, spontán privatizációval főként az Axel Springerhez kerültek, az eladásból keletkező vagyonok pedig a Magyar Szocialista Párt (MSZP) pártkasszáját gazdagították.

Az MSZP nyugati befektetők felé támasztott feltétele az volt, hogy a szerkesztőségek intaktak maradjanak, így olyan újságírók és szerkesztők maradtak a megyei lapoknál, akik az előző rendszerben szereztek babérokat és továbbra is elsősorban baloldaliak voltak.

A másik gond az volt – folytatta Rácz János –, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF) nem volt igazán szócsöve: a választásokat követően sem volt olyan lapja, amelyben Antall folyamatosan beszámolhatott volna a kormány (magyarán az ország) előtt álló, azonnali megoldásért kiáltó nehézségekről.

„Meg fogunk titeket buktatni”

Hogy a rendszerváltáskor milyen viszonyok uralkodtak a főként baloldali televíziós és rádiós berkekben, arról Juhász Judit mesélt. Mint mondta, hihetetlen csalódottságot éreztek a média akkori vezetői. Hiszen az MDF nyerte meg a választást, miközben ők magabiztosan és rendkívül nagy önbizalommal érezték magukat „királycsinálónak”, de mindenképpen politikaformálónak. Azt a nyugtalanságot és izgalmat, ami átjárta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió falait, egy egészen különös szereptévesztésben élő vezérkar határozta meg. A véleményvezérek, az úgynevezett sztárrádiósok és -tévések magabiztosan próbálták elhitetni magukról, hogy ők a független tájékoztatás képviselői, azok a reformerek, akik megmondják, miről mit kell gondolni.

Ezt a pökhendiséget bizonyította, hogy volt olyan televíziós kolléga – idézi fel az emléket a volt szóvivő –, aki néhány hónappal a kormányalakítás után azt mondta: „meg fogunk titeket buktatni”.

Mivel ezek a médiamunkatársak jó viszonyt ápoltak a pártállam vezetőivel, olyan jogfolytonosságban építették tovább kapcsolataikat és határozták meg a műsorok témáit, amivel nem lehetett versenyezni. Az újságírótársadalom kis hányada pedig fegyvertelennek érezte magát: nem volt hová mennie annak, aki nem tudott azonosulni azzal a gyűlölettel átitatott munka- és vezetői módszerrel, amiben akkor éltek.

Amikor Hankiss Elemér és Gombár Csaba elvállalták a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnöki tisztségeit 1990 nyarán, kinevezésük nemhogy lecsendesítette volna a hullámzó vizeket, hanem éppen ellenkezőleg, megindult a háború, felkorbácsolódtak az indulatok.

Minden a kinevezési törvénnyel kezdődött – kezdi az akkori helyzet elemzését Rácz János. A miniszterelnök választja ki a személyeket, akiket aztán véleményez a kulturális bizottság, a köztársasági elnök pedig aláírja kinevezésüket – így kerülnek az adott személyek az intézmények élére. Egy probléma volt a kinevezési törvénnyel – hívta fel a figyelmet –, nem tartalmazta az említett, SZDSZ által szorgalmazott pártatlan felügyelőbizottság létesítését. Külön kellett választani a kettőt, hogy konszenzussal tudják megválasztani az intézményvezetőket. Mivel nem volt médiatörvény – amely kétharmados törvény maradt a paktummegállapodás alapján –, valamilyen módon konszenzusra kellett jutnia a kormánypártnak az egyik ellenzéki erővel (MSZP, SZDSZ). És miközben a kulturális bizottság megkezdte a tárgyalásokat a médiatörvényről, a tévénél és a rádiónál kezdetüket vették a vezetők által szükségesnek tartott átalakítások.

Horthysta, antiszemita, érzéketlen „savanyú józsi”

A bizottságban egy olyan megállapodást dolgoztak ki, amely szerint bármilyen átalakítás tervét a kulturális bizottság a törvény részévé teszi majd, de ehhez a döntéseket az egész bizottságnak el kellett volna fogadnia – magyarázta Rácz. Hankiss visszaemlékezésében erről a törvény nélküli helyzetről úgy nyilatkozott, „ha akarom, cipőbolttá tudtam volna alakítani a Magyar Televíziót”. A különböző csatornák és rádiók élére olyan személyeket választott a két, konszenzussal megválasztott vezető, akik a kormány számára elfogadhatatlanok voltak. És mivel nem volt még törvény, ezt semmi nem tiltotta.

Amikor 1990. október 25-én rátört a taxisblokád az országra, a televízióban és rádióban minden műsor és téma megváltozott – idézi fel emlékeit Juhász Judit. Három napon keresztül az ország lakosságát manipulatívan maguk mellé állítva próbálták ellehetetleníteni a kormányzatot, illetve megrendíteni azt az egyébként is nagyon gyenge egyensúlyt, amit Antall miniszterelnök addig fenntartott. A volt szóvivő elmondása szerint éppen azokban a nehéz és drámai napokban bizonyosodott meg arról, hogy mindent meg kell tenni azért az átalakulásért, amit ez a szinte teljesen kivérzett ország megérdemel. A miniszterelnököt a média igyekezett a horthysta érából itt maradt, antiszemita, érzéketlen, „savanyú józsi”-nak beállítani.

Amikor két nap múlva Antall József a kórházi ágya széléről interjút adott, az ország talán először értette meg igazán, hogy valódi, hazaszerető személyiség áll a kormány élén – és kifejezetten gonosz az a lejáratókampány, amit ellene és a kormány néhány tagja ellen folytatnak.

A probléma a paktumtárgyalásoknál kezdődött: Tölgyessy Péter azzal állt elő, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökeit kétharmados többséggel nevezzék ki, Antall azonban nem szeretett volna egy olyan banánköztársaság miniszterelnöke lenni, ahol nagyobb felhatalmazása van a média vezetőinek, mint a miniszterelnöknek, akit „csak” abszolút többséggel választanak meg – fejtette ki Rácz János. Később kiderült, Göncz Árpád az alkotmánybíróság szerint is jogellenes módon húzta-halasztotta a két új jelölt, Nálik Gábor és Csúcs László kinevezését. Közben megkezdődött a médiaháború: a hétvégi ismétlések hétköznapra kerültek és letiltották az 1944-ben a Vajdaságban bekövetkezett, magyarok ellenében elkövetett etnikai tisztogatásokról szóló műsorokat. A kormánypárti személyiségeket kiszorították az elektronikus média felületeiről.

Mindenki vesztes lett

Juhász Judit bevallása szerint nagyon nehéz volt ilyen helyzetben dolgozni, úgy érezték, ebből nincs kiút. Miközben az országot 1990 tavaszára egy évi GDP-nek megfelelő államadósság nyomasztotta, közel egymillió ember veszítette el állását – vagyis egy nagyon nehéz pénzügyi-társadalmi-gazdasági helyzetben úgy tűnt, mintha a kormányt csak az érdekelné, hogy ki a televízió intendánsa, vagy mikor váltják már le Gombárt. Meg kellett őrizni a józanságot, s valamifajta politikai kultúrát sugározni. Nagyon nehéz, de rendkívül tanulságos, sok indulatot felkorbácsoló korszak volt ez – emlékszik vissza a volt szóvivő.

Bár úgy tűnik, hogy a médiacsatát 1994-re az SZDSZ és az MSZP megnyerte, Juhász Judit szerint igazából mindenki a vesztese lett. Olyan mértékben zuhant le az újságírók társadalmi hitelessége és a hivatás iránti megbecsülés, amilyenre korábban nem volt példa, még a legrosszabb időben sem.

Lejáratódott és kiürült az az ethosz, ami nagyon fontos és nagyon felelősségteljes feladatkört jelent: képviselni az igazságot, az embereket és nem felejteni el, hogy műveltséget, kultúrát és ismeretet kell továbbítani.

Ugyanis az újságírók és rádiósok feladata, hogy neveljék, segítsék és emeljék azokat, akik hallgatják és olvassák őket – nem pedig a politikai iszapbirkózás részesévé tenni és manipulálni, félrevezetni az állampolgárokat azzal a hatalmas eszköztárral, amely csak a sajtónak áll rendelkezésére.

A beszélgetés teljes terjedelmében a linkre kattintva tekinthető meg.

Az eredeti írás a Magyar Nemzet online felületén jelent meg 2020. június 3-án.