Ha bizonyos szavakon túl sokat gondolkodunk, egy idő után értelmetlenné válnak. Ilyen számomra a „bonyolult” szó, amely már önmagában is bonyolult, hát még, ha elveszíti értelmét. Tudom, hogy mit jelent, de az értelmét hordozó szó idegenné válik. Talán így idegenedünk el mindattól, amit túl sokáig rágunk: hisz minden megértés végpontja csak a meg nem értés lehet.
CSAK JÁTÉKAI VAGYUNK
Csak játékai vagyunk a Nagy Egésznek, mely néha engedi, hogy elhiggyük, azok vagyunk, amik sosem lehetünk. Egyszer hallgat, máskor szörnyülködve pöcköli szikráit mulandó javainkra. Gyertyát a sötétben szoktunk gyújtani, így hát még drasztikusabb a kép szimbolikája: a komikusan ható, élő fáklyák halálos komolysággal sarkallnak alázatra, fényes nappal sikongatnak felénk: ébredj ember és hagyd el már hiábavalóságaid! Csak játékai vagyunk a Nagy Egésznek.
A képen a Las Vegas-i Cosmopolitan szálloda-kaszínó tűzesete 2015. július 25-én. Fotó: Justin Michael, Facebook.
KESKENY KÖRÖKBEN
Lassan kezded megtanulni életed körforgását, és már nem is harcolsz a folyamatok ellen, melyek olyanok, akár a vonalak a tenyeredben. Vagy mint az anyajegyek: mindig rácsodálkozol az újakra, de másnap már észre sem veszed őket. Néha azért még ordítanál, vagy dühödten kérnéd számon azt, aki vagy, hogy aztán rájöjj: van, amit nem aludhatsz ki magadból. Ismerőssé válik az ismeretlen és azonnal megnyugszol. Túl gyorsan nyugszol meg. Elfogadod a körforgásod, de közben kívánod, kívánod, hogy a kör egyenessé váljon. A keskeny úttá váljon. Keskeny körökben álmodni.