Végigsimítottam a sima kézfejen, az érintésre éhes ujjakon, a bőr alatt futó ereken. Ez egy más kéz volt; másé volt ez a kéz. A lélek tükre, ahol az ember véget ér. Még most is gyakran kísértesz álom és ébrenlét határán. Öt, zsákutcában végződő irány – önmegtagadás.
K. KRISZTINA ÍRÁSAI