Miközben a digitális technológia korában örülnünk kellene, hogy a sokáig aggodalommal figyelt könyvolvasó kultúra reneszánszát éli, nyugtalanító jelenségnek lehetünk szemtanúi. Csak „egyszerolvasós” könyveknek hívom a csoda szép borítójú, de felejthető karaktereket és még felejthetőbb történeteket tartalmazó tucatkönyveket, amelyekre manapság hatalmas kereslet mutatkozik.
Szomorú volt látni a könyvünnepen, hogy az efféle köteteket árusító standoknál mekkora volt a tumultus – talán még az esemény sztárjai, a kortárs kötetek iránt sem volt ekkora érdeklődés. Mivel egy teljesen szubjektív témáról beszélünk, felesleges értékvitába bonyolódni, azonban érdekes megfigyelni, hogyan válnak szeretett könyveink is a fogyasztói kor martalékává. A különböző trükköknek és fortélyoknak köszönhetően ma már nemhogy jó, de lassan középszerű írástudás sem szükséges: egy csinos borító, egy klisés sztori, és már kattog is a pénztárgép.
Persze, nagyon jó, ha olvasunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy mit. Jó lenne, ha nemcsak kívül, de belül is igyekeznénk odafigyelni az igényességre, és megválogatni azt, hogy milyen lelki táplálékokkal élünk. Ma már tudom: egy emberről a legpontosabb képet a könyvespolcára pillantva kaphatunk.
Én többek között ezeket a könyveket vásároltam a Könyvhéten, remélem, érdemes lesz őket elolvasni! #könyvajánló
– Fodor Ákos: Jelentés az útról
– Ambrus Lajos (szerk.): Krízis és karnevál – Hamvas Béla emlékezete
– Jeff Kingston: A modern Japán kihívásai
– Helmut Kohl: Aggodalom Európáért
– Tóth Sára: Minden itt van
– Pilinszky János: Húsvét
– Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
– Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
