Tudom, csak a fejemben létezel. Erre mindig emlékeztetem magam, mikor épp nekem tetsző gesztusokkal toppansz képzeletem elé. Csuromvizes hajadba túrsz, türelmetlenül hátravetve a homlokodba lógó tincseket. Ez például megtörtént, de sok minden nem. Néma, soha meg nem történt párbeszédet folytatunk. Ismerősként köszöntjük a slampos valóság korlátait, amelyek csak az íriszek találkozásában oldódnak fel. Ezt viszem magammal, fekete köreinket és semmi, de semmi mást.
SEMMI MÁST
