„Hadd jöjjek vissza hozzád, az üres csókokhoz
a sűrűségedből megtapasztalni a tapintást
az én nagyszerű semmim vagy
illatos testemből pedig kristályos virágok nőnek
Én vagyok létezésed egyedüli oka
hétszázmillió éve, én vagyok te
igazi és gyönyörű romod”
/Mei Er: Tizenkettő mögött. Kossuth Kiadó. Budapest, 2021. részlet./
